A NATO vége Észtországban kezdődik?

Az észt Propastop március 11-én részletes elemzést közölt egy Észtország ellen indított orosz – egyelőre „csak” – befolyásoló műveletről. A portál azt írta, az elmúlt hónap során közösségimédia-fiókok jelentek meg, amelyek Narva és Ida-Virumaa Észtországtól való elszakításának, valamint egy úgynevezett Narvai Népköztársaság létrehozásának gondolatát népszerűsítik. A »Нарвская Народная Республика« (»Narvai Népköztársaság«) nevű csatornák a Telegramon, a VKontaktén és a TikTokon terjednek.

Az orosz hátterű anyagok szerint helyi autonómiára van szükség, az ott élő oroszság érdekeinek, identitásának védelmében. Más helyütt a „népköztársaságnak” már van zászlaja (zöld-fekete-fehér), himnusza (Borogyin Igor herceg című operájából), sőt, fegyveresei is vannak. A térséget sokszor konfliktuszónaként emlegetik. A legbeszédesebb azonban az, hogy Észtország érintett területeit a térképeken már önállóként szerepeltetik.

Eddig az volt az uralkodó szakértői vélemény, hogy az észt-orosz határ mentén nem fenyeget fegyveres konfliktus és nagyjából katonai erőegyensúly van, a Putyin-rezsim „csupán” hibrid hadviselést folytat. Nem lehet véletlen azonban, hogy ez az orosz befolyásoló művelet nagy fordulatszámra kapcsolt az utóbbi egy hónapban. Az korábban is feltételezhető volt, hogy a NATO kollektív védelmi képességét és elszántságát Oroszország a hibrid hadviselés keretében határozottabban is tesztelni fogja a keleti végeken, elsősorban a sérülékenyebb Baltikumban. A sérülékenység két alapja: a jelentős létszámú orosz kisebbség (különösen Kelet-Észtországban), valamint a kalinyingrádi (königsbergi) enklávét Belarusztól elválasztó rövid, úgynevezett Suwalki-folyosó.

Az oroszok egy földrajzilag távoli ok miatt léptek most. Az amerikai beavatkozás Iránban nem is jöhetett volna jobbkor Vlagyimir Putyin számára. Nemcsak arról van szó, hogy az energiaárak égbe szökése pénzügyi lélegzetvételhez juttatja Moszkva a háború folytatásához. Fontos az is, hogy Washington elhasználja azokat a fegyverkészleteket, amelyek megvásárlásával az európaiak támogathatnák az ukránokat és feltölthetnék saját készleteiket. Ráadásul az sem látható, hogy mikor ér véget az amerikai beavatkozás. Orosz szemmel nézve nemcsak a támadás és Hormuzi-szoros lezárása előnyös, hanem az is, hogy Donald Trump úgy ugrott bele a háborúba, hogy halvány fogalma sem volt sem Irán működéséről, sem a beavatkozás pontos céljairól, sem a lehetséges exit-stratégiáról. Így az USA hosszú időre bent ragad Iránban, ami leköti, és nem fog Európára figyelni.

Illetve dehogynem. Orosz szempontból a legelőnyösebb módon: megharagszik az európaiakra, a NATO-ra. A tagállamokat ugyanis nem tudja belerángatni egy olyan háborúba, amihez a NATO-nak a statútuma szerint eleve semmi köze sem lehet, amelyről előre nem is tájékoztatta a szövetségeseit, és akkor fordult az európaiakhoz, amikor már nyilvánvalóan kudarcot vallott. 

Ebből a káoszból a Putyin-rezsim számára egyetlen trumpi mondat fontos: a NATO-ra „nagyon rossz” jövő vár, ha tagállamai nem avatkoznak be az Egyesült Államok és Izrael oldalán Iránban.

Illetve dehogynem. Orosz szempontból a legelőnyösebb módon: megharagszik az európaiakra, a NATO-ra. A tagállamokat ugyanis nem tudja belerángatni egy olyan háborúba, amihez a NATO-nak a statútuma szerint eleve semmi köze sem lehet, amelyről előre nem is tájékoztatta a szövetségeseit, és akkor fordult az európaiakhoz, amikor már nyilvánvalóan kudarcot vallott. 

Ebből a káoszból a Putyin-rezsim számára egyetlen trumpi mondat fontos: a NATO-ra „nagyon rossz” jövő vár, ha tagállamai nem avatkoznak be az Egyesült Államok és Izrael oldalán Iránban.

Ennek a mondatnak az orosz fordítása így hangzik: ha valamelyik európai NATO-ország bajba kerül, az Egyesült Államok nem siet a segítségére.

Ez az orosz felfogás a magyarázata annak, miért pörög fel Észtországban a „Narvai Népköztársaság” témájára felfűzött orosz kampány. Tesztelni kell, hogyan reagálnak az észtek és a NATO – az Egyesült Államok és az európai tagok egyaránt. Lehetnek „zöld emberkék” – egyelőre nem a megszállás céljával, mint a Krímben, de kisebb provokációkkal, megfélemlítéssel. Mint ahogyan az SA cselekedett a náci Németország történetének kezdetén. Nem kell rögtön háborús konfliktus – meglehet, az Ukrajnában vívott háború miatt  az orosz hadsereg erre most nem is lenne képes. De a folyamatos veszélyérzet, bizonytalanság állandósítására, a „helyzet fokozására” a Putyin-rezsim minden bizonnyal képes.

A fent vázolt orosz felfogás magyarázatot ad arra is, miért tesz meg mindent Oroszország Orbán Viktor támogatására az április 12-i  választás előtt. Ebben – a Kreml örömére – az Egyesült Államok is segíti azzal, hogy ideküldi az JD Vance alelnököt a miniszterelnök támogatására.

Oroszország történelmi lehetőséget lát arra, hogy a Fidesz hatalomban tartásával földrajzi értelemben is mélyen benyúló éket verjen Európába. Ha Orbán Viktor marad, kezdődhet az ék átalakítása hídfővé. Kezdődhet az orosz kísérlet, hogy mire juthat a Kreml egy Egyesült Államok nélküli Európával.