Hiányzott a korábbi években megszokott lendület, a vártnál kevésbé hozta lázba a hallgatóságot Orbán Viktor Kaposváron

- Viktor! Viktor! – harsant bele a kaposvári szürkületbe hétfőn délután fél hat körül a miniszterelnök országjáró körútjának első állomásán, amikor a városháza bejáratánál felállított színpad előtt várakozók észrevették, hogy a kormányfő kinézett az első emeleti ablakon. Vélhetően nem volt elájulva a látványtól, mert a színpad előtti 15 métert leszámítva ekkor még igencsak foghíjas volt a főtér, mely némi meglepetésre a fél órával későbbi kezdésre sem telt meg: a székesegyház előtti teraszos részen ugyan sokan voltak, ám a tér északi részén igencsak hézagosan álltak az érdeklődők.

Közülük többen csak nézelődni jöttek ki, főként a fiatalabb generáció, akik elfogadták ugyan az aktivisták által osztogatott egyentáblákat – Fidesz, a biztos választás!, Stop háború! és hasonlók – és a fáklyákat, de elárulták: inkább a buli miatt jöttek, illetve adott esetben pfújolni, mert mindannyian a Tiszára fognak szavazni.

– mondta nevetve egy bakancsos, kopaszra borotvált fiú, aki társaival az egyik helyi szakközépiskolából érkezett, de beszéltünk gimnazistákkal és egyetemistákkal is, akik a kapott táblákat gyorsan a táskáikba gyömöszölték: - Szuvenír a választásokról…

A helyiek mellett meglehetősen sokan érkeztek a városon kívülről is, láttunk különjáratos buszokat a Városligetnél, mások kocsival, kisbusszal jöttek.

- A Balaton mellől – válaszolta érdeklődésünkre egy nyugdíjas asszony, aki állította, ősidők óta a Fideszre szavaz, vasárnap a Békemeneten is járt, ám a friss élmény sem tántorította el, hogy egy nap múltán ismét élőben láthassa-hallgathassa Orbán Viktort. – Nem akarom, hogy az unokám elvigyék Ukrajnába katonának – magyarázta. – Másodéves egyetemista, hadd tanuljon, ne kellejen harcolnia az ukrán nácik oldalán.

A lassan gyarapodó tömegben megannyi újságíró és propagandista dolgozott, a teljes kormánymédia és a csatolt médiumok mellett ellenzéki stábok is próbálkoztak kisebb-nagyobb sikerrel. Többen szóba álltak az RTL-lel, a Telex-szel vagy a 444-gyel, mások elhajtották őket, illetve megpróbálták lebeszélni a nyilatkozatról a velük szóba elegyedőket. Egy-egy beszóláson, odakiabáláson kívül azonban nem történt atrocitás, persze erre a rengeteg valtonos biztonsági őr, illetve (civil ruhás) rendőr miatt nem is lett volna nagy esély. A szervezők láthatóan nagyon figyeltek a biztonságra, a téren és környékén több tucat civil ruhás rendőr várakozott már órákkal az esemény előtt, s a háztetőkre, a környékbeli emeletes épületek teraszaira is jutottak figyelők. Sőt, a TEK-vezér Hajdu János is tiszteletét tette Kaposváron.

– szabadkozott egy ismerős tanár és nyugdíjas kollégája. – Kíváncsiak voltunk, mennyien lesznek, s mit mond Viktor. Akinek szerencséje van, mert a külpolitikai helyzet nagyon a kezére játszik, az ukránok és az unió is mond néha nagyon vad dolgokat, amit persze a Fidesz kiforgat, de az emberek közül sokan elhiszik ez a sok blődséget.

A hivatalos program Takáts Tamással vette kezdetét, aki a Karthágó régi slágerét, az Apáink útjánt énekelte el a tömegnek, mely a kezdésre azért körülbelül kétezer fő fölé nőtt. A dal után Szita Károly következett, aki felmondta a hivatalos Fidesz-narratíva főbb pontjait a háborúról, a Brüsszel és Ukrajna által fizetett Magyar Péterről és Tisza Pártról – a hallgatóság egy része bőszen fütyölt és pfújolt –, soha nem látott tömegnek nevezte az egybegyűlteket, s meggyújttatta velük a kiosztott fáklyákat. Ami nem mindenkinek ment könnyen, s több idősebb fideszes éppen a tiszás fiatalok segítségét kérte, akik készségesen adták tovább a lángot… Szita a beszéde végén a választás tétjeként azt határozta meg, hogy Orbán Viktor vagy Zelenszkij alakít-e majd kormányt, s az ukránokkal kapcsolatban megjegyezte, példátlan, hogy személyében fenyegették meg a magyar kormányfőt és családját.

- Nem hagyjuk! Nem hagyjuk! – zúgott fel talán először a beszéd kezdete óta a hallgatóság egy része, hogy aztán ismét elcsendesedjen, s meghallgassa a kaposvári 1-es választókörzet kormánypárti országgyűlési képviselőjét és jelöltjét, Gelencsér Attilát. Aki előbb az eddig elért eredményeit sorolta, majd vállalásai következtek, kicsit hülyítette a közönséget, hogy 3-4-szer annyian vannak, mint néhány hete Magyar Péteren a tiszások – akik mindkét eseményen részt vettek, hangosan nevettek –, felszólalása legnagyobb részét viszont a Tisza helyi jelöltje, Lőrincz Viktória ekézése tette ki, aki helyett a végén alkalmas jelöltként magát ajánlotta.

Fél óra telt el a rendezvényből, amikor a szimpatizánsok megkapták végre, amiért jöttek: Orbán Viktor lépett a színpadra, aki felhívta Eperjes Károly színművészt, aki egy Szabó Lőrinc verssel kedveskedett a várakozóknak, ezután viszont már tényleg a miniszterelnöké lett a mikrofon. Aki követte a DPK-gyűléseket vagy a március 15-i miniszterelnöki beszédet, nem sok újdonságot kapott, Orbán, mint valami létra grádicsain ment égig a szokásos témákon – háborús veszély, Ukrajna, Brüsszel, gazdasági fenyegetés, stb. –, melyeket az elmúlt 16 év kaposvári eredményeivel egészített ki. Nem meglepő, hogy beszéde, melyből hiányzott a korábbi években megszokott lendület, a vártnál kevésbé hozta lázba a hallgatóságot, a korábbiaknál ritkábban szólalt meg a „Viktor! Viktor”, illetve a „Hajrá, Fidesz!” kórus. A szakközépiskolás csoport ilyenkor bőszen „Mocskos Fideszezett”, kivívva néhány nyugdíjas kormányfanatikus ellenszenvét, akik közül azonban csak egyvalaki jutott el a közvetlen arcba üvöltésig, ám miután követői nem akadtak, az ifjak pedig nem ijedtek meg, hamarosan visszakozott, sőt, azt állította, ő is ellenzéki, csak máshogy – az ellentmondást, hogy akkor miért „Hajrá, Fideszezett”, nem sikerült feloldania…

A kormányfő alig húsz percet beszélt, így a program hét óra előtt véget is ért, ami miatt többen láthatóan csalódottan indultak hazafelé, s jellemzően elmaradt a hallottak szokásos, egymás közötti kitárgyalása. A tér hamar ürülni kezdett, a fáklyák vizes hordókban végezték, a fideszes sátrakban csomagolni kezdtek az aktivisták. Kedden Egerben pakolhatnak ki.