Vannak ugye a közvélemény-kutatások – ilyenek és olyanok egyaránt. A független intézetek jelentős Tisza-előnyt mérnek, a házi műhelyek – értsd a kormány kebelén nyugvók – Fidesz vezetést. Aztán vannak a személyes kutatások, vagyis olyanok, amelyeket lelkes, politikával megfertőzött emberek végeznek, különböző platformokon mozogva. A minap például egy Karmelita belső mérés szivárgott el hozzám, amely 47-29-es Tisza vezetést prognosztizált, 7 százalékos Mi Hazánk, 4 százalékos DK, 3 százalékos Kutyapárt támogatottság mellett. Hogy ilyen számok valóban léteznek-e, ráadásul épp a Karmelitában, nos erről erős kétségeim vannak, arról meg pláne, hogy ezek „képesek” kiszivárogni is.
De mindegy is, jómagam is úgy vagyok vele, hogy egyik nap, így, másik nap úgy ébredek. Az bizonyos, hogy az elmúlt tizenhat évben ilyen turbulens állapot nem volt a magyar politikai életben; egyszer sem volt arra szükség, hogy maga Orbán Viktor dobja be magát, ilyen mértékben. Tavaly május környékén vette a kezébe a kampányt, mi tagadás: hihetetlen munkát vállalt magára. És most még erre is rápakol: vidéki túrára indul, nem digitális polgári kör vezetőként, hanem kifejezetten Orbán Viktorként. Hat helyre is elmegy, ráadásul – eddig nem tapasztalt módon – előre meghirdetve helyszínt és időpontot. Nyilván úgy érzi, a személyes népszerűsége képes plusz pontokat hozni a hajrában, kiváltképp, ha nem leválogatott közönséggel találkozik. Mert eleddig csak megbízható káderek juthattak a közelébe, most még nem tudjuk, ha ebben lesz-e változás. Reméljük a közönség soraiba nem férkőzik egyetlen kétes elem sem; nem kell attól tartanunk, hogy támadás, atrocitás éri a miniszterelnököt. Érzékeny időket élünk, orosz manipulátorok is járnak közöttünk, ki tudja, milyen szándékok vezetik őket. A modern politika-történet számos verziójával találkozhattunk már, és nem lenne meglepő, ha ezek most itt is felbukkannának.
Nincs ilyenről tudásom, inkább csak mondom...