Úgy tudom, az irodalom, a színjátszás, a filmgyártás virágzik Ukrajnában a háború kitörése óta. Mi a tapasztalata, a zenével is ez a helyzet?
Csak kevés rálátásom van, mert a legtöbb időt jelenleg Bécsben töltöm, de annyi biztos, hogy így is rengeteg feltörekvő művész van, akik számára ráadásul sok művészeti program elérhető. Én például már a háború kitörését követően Bécsbe érkeztem, hogy folytathassam az Ukrajnában megkezdett tanulmányaimat. Évekig tanultam zongorán, klasszikus zeneszerzői háttérrel érkeztem ide, ahol aztán nagy hatással volt rám az elektronikus zene. Ez lehetőséget adott arra, hogy új hangokat fedezzek fel: most érzem úgy, hogy minden eszközöm megvan ahhoz, hogy kifejezzem, amit akarok, főleg, hogy a zenét vegyíthetem mozgóképpel, képpel, irodalommal is. Több alkotóval együttműködve jönnek létre a darabok – ez a közös munka nagyon sokat segít abban, hogy széleskörű tapasztalatot szerezzek a zeneszerzésben.
Egy ilyen komplex alkotói folyamatban mi alapján választ témát?
A zeném nagy része nem leíró jellegű, sokkal inkább teremt valamit, ami attól is függ, hogy kikkel dolgozom együtt, de például ez sokszor egy atmoszféra, egy lelkiállapot megteremtését jelenti. A kiállítás megnyitóján (a Focus on Ukraine programsorozat részeként megnyílt elswhereland című, ukrán alkotók munkáit felvonultató tárlat - a szerk.) például az Ulmenhain című darabot adtam elő, ami szilfaligetet jelent. Az én művemben ez egy mitikus hely, úgy is le lehetne írni, mint egy hátborzongató, nem létező dolgot: én pedig megpróbálok valami nagyobb narratívát építeni belőle. Ez egy kísérlet arra, mi minden lehetne zenei, de ugyanakkor pszichológiai értelemben egyaránt. De persze van, hogy olykor közvetlenebb témát választok. Most fejezek be például egy darabot, amelyet erősen ihletett a Fekete-tenger, mert Odesszában nőttem fel, a város ennek partján fekszik. Ez a vezérgondolat, de itt is keresem az újabb rétegeket, a változás lehetőségét.
Ki itt belépsz... – Átlagos, hétköznapi tárgyakat emel művészetté az orosz-ukrán háborúOdessza kulturális életéből fakad ez a különleges zenei irány?
Elég korán elkezdtem komponálni, mert már a zongora tanulmányaim alatt is természetes volt számomra, hogy ha játszol, akkor komponálnod is kell valamit. Ehhez igen, biztosan hatással volt rám a körülöttem elérhető klasszikus zene: Odesszában volt egy nagy klasszikus zenei fesztivál, de népszerűek voltak a jazz és a könnyűzenei programok is. Zeneileg a város egésze nagyon színes volt, amíg ott éltem.
Négy éve tart a háború, de sokkal régebb óta alkot már. Hogy érzi, megváltoztatta a zenéjét az, hogy el kellett jönnie Ukrajnából?
Mint minden ukrán embernek, nekem is fordulópont volt a háború. Úgy mondanám, hogy sokkal jobban kiélesedtek az érzékeim az alkotói döntések terén. Mindent, amit alkotok, tudatosan átgondolok, minden zenei gesztusnak, zenei kijelentésnek súlya kell legyen és világosnak kell lennie, mit próbálok kifejezni a zenémmel. Sok minden már nem tűnik absztraktnak, egyben politikai súlya is van, különösen mivel most külföldön élő ukrán művész vagyok. Szóval kifejezetten igyekszem odafigyelni minden kontextusra, amiben megvalósul az alkotói folyamat.
Nem kis felelősségnek tűnik. Nem ön az első ukrán művész, aki azt mondja, így érez a háború kitörése óta. Teher ez?
Úgy érzem, még ha meg is próbálnék eltávolodni tőle, úgysem fog működni, mert mindent, amit alkotok, azt egy háború elől menekült ember hozza létre. Megpróbálhatom figyelmen kívül hagyni, de úgy érzem, lehetetlen, mindig jelen van, és ez nagyon szembetűnő változás az életemben. Amire most összpontosítok, az az európai, sőt, a globális valamint az ukrán közönség közötti párbeszéd megteremtése. Szeretnék egy ukrán narratívát tolmácsolni a zenémmel, mert úgy érzem, a háború kezdete óta ez az igény sokkal erősebbé vált. De hangsúlyozom, ez nem oktatói szerep, valamiféle közvetítői inkább, arra jó, hogy párbeszédet kezdeményezzek különböző hátterű emberek között. Ezt nem egyoldalú törekvésnek szánjuk, mert az ukránok az európai kontextus részei akarnak lenni – és ezen belül például lehetőségünk van nekünk művészeknek az európai művészeti tér részévé válni.
Ukrajna a fókuszban
Február 24. és március 6. között kerül sor a Focus on Ukraine programjaira Budapesten, amely több helyszínen, a film, a képzőművészet és tematikus beszélgetések segítségével hívja fel a figyelmet az orosz agresszió árnyékában válságra, veszteségre és az ember ellenálló képességére. A programsorozat nyitóeseményét február 24-én tartották, a szervezők Msztiszlav Csernov Pulitzer- és Oscar-díjas ukrán rendező 2000 méter Andriivkáig című dokumentumfilmjével várták az érdeklődőket.
