Egy évvel ezelőtt, 2025 tavaszán két folyamat vált láthatóvá hazánkban a politikában tapasztalattal bírók számára. Egyrészt az ellenzéki szavazók jelentős része - a magát függetlennek mondó média szereplőinek érdemi közreműködésével - az újonnan szerveződött Tisza Párt felé orientálódott. Másrészt a baloldali értékeket valamilyen szinten képviselő pártok támogatottsága érdemben a 2024-es európai parlamenti választáson tapasztalt szinttől nem felfelé, hanem lefelé mozdult el.
Ekkor merült fel bennünk az igény, hogy megismerjük az ellenzéki szavazók álláspontját arról, hogyan vélekednek a meglévő pártok által adott ajánlatokról, lehet-e olyan ajánlatot tenni, amely megfelel a többségük igényének. Egy hazánkban nagyon ritkán alkalmazott módszert választottunk: 6000 fő személyes megkérdezését. Egyértelműen kiderült, hogy az összes megkérdezett több mint negyede sorolható a baloldaliak közé. Lenne igény baloldali alternatívára, de nem kapnak megfelelő ajánlatot. Az akkor megkérdezettek hét százaléka szavazott volna biztosan egy egységes baloldali pártra, és kilenc százalékuk valószínűleg ezt tette volna, ha van ilyen ajánlat.
Ezen kutatás eredményei alapján kezdtünk bele egy egységes baloldali választási alternatíva megszervezésébe. De már akkor is látható volt, hogy inkább értetlenség, gyanakvás és hitetlenség fogadta kezdeményezésünket a potenciális együttműködő partnerek részéről.
Első lépésként arra tettünk kísérletet, hogy az MSZP körül létező erőket újra egyesítsük, összekapcsoljuk az országban sok helyütt fellelhető, működő hálózat elemeit, hisz mi már három választást nyertünk a rendszerváltás után. Úgy vágtunk bele ebbe a munkába, hogy tegyük félre a múltbeli személyes és szervezeti sérelmeket, legalább próbáljunk meg egy egységes, a választók számára is versenyképes megoldást kínálni. Adjunk valódi baloldali válaszokat az ország egyre súlyosabb bajaira, a Fidesz 15 éve alatt működésképtelenné tett ország problémáira, a közszolgáltatások, az oktatás, az önkormányzatok, az egészségügy, a közlekedés és a többi terület működési zavaraira.
Néhányan nem akartuk és nem tudtuk tudomásul venni a magyar politika ilyen mértékű jobbra tolódását, a baloldal végleges eltűnését. Kockázat nélküli megoldást javasoltunk azzal, hogy az érintett pártok – elsősorban az MSZP – megőrizzék integritásukat, s ha nem sikerül, akkor is folytathassák ott, ahol abbahagyták, ha még lehet, ha még van miért, ha még van kivel, ha még….
Abban is nagyon bíztunk, hogy a választáshoz közeledve egyesíthetők a széles értelemben vett baloldali erők egy választási párt, egy egységes ernyőszervezet alatt. Bíztunk abban is, hogy a most magát baloldalinak hirdető DK-val is lehet közös minimumon nyugvó programunk, amely megoldás lehet a baloldali szavazóknak, a szociáldemokrata ajánlatban gondolkodó társadalmi csoportoknak.
Sajnos a belső feszültségek, a régebbi szervezeti és személyes sérelmek, a folyamatos és tudatos időhúzás végül is nem tette lehetővé az alternatíva megépítését. A döntéshozásra felhatalmazott vezetők kizárólag azt nézték, hogy kivel nem akarnak együttműködni, és nem azt keresték, hogy kivel igen. Nem gondoltuk, hogy ennyire szubjektíven, ennyire érzelmek által befolyásoltan, és nem racionálisan hozzák meg döntéseiket. A személyek megítélése fontosabb volt számukra, mint a politikai cél elérése.
A szélesen vett ellenzéki együttműködés szereplőinek megszólításában sem volt egyértelmű a kezdeményező szándék. Számunkra keserű csalódás felismerni, hogy felelős pozícióba választott emberek képtelenek a személyes érzelmeken túltenni magukat, amikor egy politikai közösség érdekében kellene cselekedni, és a megfelelő időben meghozni a megfelelő döntéseket, a politikai közösség szuverenitásának megőrzése mellett. A korábbi fenntartásokat a közös cél érdekében pihentetni lehetett volna.
Mindez azért különösen szomorú, mert most télen immár a szokásos 1000 fő megkérdezésével elvégzett kutatás eredménye szerint 8 százalék biztosan, 9 százalék valószínűleg szavazna egy baloldali politikusokból összeálló politikai erőre. Azaz a választók most is nyitottak lennének egy ilyen ajánlatra.
Nem ismerünk adatokat arról, hogy ilyen ajánlat hiányában az erre nyitott választópolgárok hogyan fognak dönteni április 12-én. Leszavaznak-e bárki másra, bármilyen másik ajánlatra? Távol maradnak a szavazástól? Egy dolog bizonyosan állítható: egy ilyen ajánlat olyanokat is megszólított volna, akik most bizonytalanok. Így összességében kevesebb rendszerváltó szavazat születhet.
Sajnáljuk az elszalasztott lehetőséget. Személyesen is nagyon sajnálom, mert hittem abban - és tettem is érte -, hogy van még dolgunk egy jobb, lakhatóbb, élhetőbb, sokszínűbb Magyarország építésével, formálásával. Megpróbáltam, megpróbáltuk, de a megválasztott nem mindegyike működött közre abban, hogy végig is csináljuk, hogy eredményre is vigyük. De a megszületett keretek, az elkészült programok, a konkrét ajánlatok talán nem feleslegesen állnak rendelkezésre, egyszer ezek is hasznosulhatnak majd.
A szerző egykori pénzügyminiszter (MSZP).
