A következő hatvan napban a kampányt három ember viszi, jómagam, Lázár János és Szijjártó Péter – mondta Orbán Viktor pár nappal ezelőtt. Világos, mint a fegyverletétel. Április 12-én az újsztálini Putyin-birodalom itteni csicskásai sorakoznak fel az européer polgári Magyarországgal szemben, készen arra, hogy a szláv-despotikus birodalom szolgálatában megfojtsák Magyarország polgári, nyugatos és európai reményeit. Az egykori cári tábornok, Paszkievics ma egy álmos producer, megvizitálja az új Kreml-pop csapatot, és eltöpreng valami piacképes néven. KGBoys, Kreml-Kids on the Block esetleg Putyin pandúrok, Szamovár szamurájok. Két kipróbált moszkovita – Orbán és Szijjártó – és az újonnan beszervezett Lázár János.
Utóbbi eleddig amolyan simlis technokrataként volt elkönyvelve, NER-dzsentri táskahordóból lett fácánirtó tekintetes úr. Erre nemrégiben már ő is ott gubbasztott a Kremlben kissé megilletődve, mivel az öltöny alatt még zsibbadt a bőre a frissen felvarrt orosz börtöntetkóktól.
Jobb magyarázat híján adódik a feltételezés, hogy Orbán kivitte megmutatni az orosz maffia főnökének az új arcot, aki az orosz birodalmi szappanopera magyar franchise-ban eljátssza majd a magyar Medvegyev szerepét, aki néhány évre viheti tovább a storyline-t, amíg a kissé lefáradt főhőst pihenteti az orosz rendező.
Jánosunk azóta érezhetően kissé megrogyott. A régebben kamera- és szereplésfixált politikus újabban primitíven fröcsög, gyűlöli a sajtót, náluknál jobban meg csak az ukránokat. Mintha valaki megint járt volna a Kreml megkísértő szobájában, ahol a nagy elődök – Rákosi, Kádár, Orbán – is megtörtek az orosz birodalom szorításában.
Képletesen ez az a szoba, ahol Magyarországra visszaküldése előtt Rákosi töltötte a mindennapjait. Állítólag egész nap moccanni sem mert a székében, mivel az adoma szerint közvetlenül alatta volt Sztálin dolgozószobája, és félt, hogy valami lehallatszik. Sztálin időnként unalmában lehívta magához Rákosit teázni, és közben kedélyesen csak az „én kis angol ügynökömnek” becézgette az ilyenkor a rémülettől megmukkanni is képtelen későbbi magyar vezért.
Kádárnak 1956-ban már elég volt pár nap puhítás a Kremlben a pálfordulásához. 2009-ben pedig Orbán mindössze fél órás csevej után lett az addigi atlantistából Pu-
tyin legjobb magyar tanítványa. Hogy immáron Jánosunkon ott a Vörös téri Szauron szeme, annak apró jele, hogy Lázár pusztaszabolcsi sajtótájékoztatójára odatévedt az orosz állami tévé a riporter kíséretében egy kémfedésben lévő orosz diplomata. Feltehetőleg védelemként. Amolyan orosz védelem: egy golyó az okos ellenségnek, egy meg a buta barátnak. Ez utóbbi szerepet most alighanem a kampányirányítástól kirúgott Orbán Balázs kapta meg, aki hiába lengette lelkesen a fehér zászlót az oroszoknak, elkövette azt a hibát, hogy intellektuális szereplő akart lenni egy primitív ázsiai rendszerben. A Kreml-szerű viszonyok között az intellektus az, hogy tudd nagyon butának tettetni magad. Lázár János immáron tényleg jobban teljesít.