Hogy döntötték el, hogy együtt indulnak a felvezető tornákon és az Australian Openen Babos Tímeával?
Azt hiszem, november-december környékén írt, amikor épp nyaraltam, így a telefonom sem volt nálam. Szerencsére az edzőm telefonszáma is megvolt neki, aki amúgy az édesapám, és vele is felvette a kapcsolatot. Ő egyeztetett velem, így lefixáltuk, hogy együtt indulunk az ausztrál túrán. Nagyon megtisztelő, hogy épp rám gondolt, szívesen párosozna velem. Ismertük egymást már egy ideje, játszottunk is egymás ellen, kemény ellenfél. Kellemes volt vele játszani, jó hangulatban teltek a hetek.
Babos Tímea említette a Grand Slam-meccsetek előtt, hogy hasonló a munkamoráljuk, mindketten sok munkát tesznek a felkészülésbe. Mit gondol erről?
Hihetetlen megtiszteltetés, hogy ezt mondta. Igyekszem keményen dolgozni, de ő kitűnő példája annak, amit a profi mentalitás jelent. Nap, mint nap láttuk a WTA Touron, hogy elsőként érkezik, utolsóként távozik a verseny helyszínéről, kondizik, bemelegít. Nagyon komolyan vette a felkészülést, a teniszpályán is lenyűgözött a hozzáállása, a viselkedése, ahogy edzett. Egyszer az egyik tréningjén mentünk el a pályája mellett, és az edzőm is mondta, nézzem meg, mennyire koncentrál a labdára, a munkára, hogy sosem elégedett azzal, amit épp csinál, mindig többet szeretne elérni - és hogy ez az igazi profizmus. Egyet kell, hogy értsek, olyan energiát, lendületet hozott az együttműködésünkbe, amit már régen nem éreztem.
Hogyan érezte magát vele kilencedik kiemelt Cristina Bucsa, Nicole Melichar kettős elleni mérkőzésen?
Hullámzó volt a meccs, küzdöttünk végig, szoros volt az első két játszma, a második a miénk lett. Voltak lehetőségeink a döntő szettben is, de talán a kulcspillanatokban jobb döntéseket is hozhattam volna, hogy többet segítsek Timinek. Ez azonban a rutinnal jön, több páros meccsen kell még pályára lépnem hozzá. Összességében véve azért jó mérkőzést játszottunk.
Említette a rutint - milyen érzés úgy párosozni, hogy elsősorban egyesben van tapasztalata?
A páros nagyon más, mint az egyes. Próbálok minél többet játszani, de nem mindig férek fel a táblára, máskor a testem nem bírja az egyes mellett, és a fáradtság miatt döntök úgy, hogy nem indulok. A meccsek elején kell néhány pont, mire hozzászokok a gyors döntésekhez, és megjön a bátorságom a hálónál - ezúttal is így volt, ahogy mentünk bele a mérkőzésbe, egyre jobb volt a játékom.
Sikerült valamit ellesnie Babos Tímeától? Hiszen egy rutinos, párosban négyszeres Grand Slam-győztes teniszezővel játszott…
Aki ráadásul még egyesben is ott volt a legjobb 30 között, nagyon sokat tett le az asztalra a karrierje során. Nekem az a legnehezebb, hogy nagyon fiatal vagyok és sokat várok magamtól, nagy nyomást teszek magamra. A pozitív hozzáállása lenyűgöz, hogy ha elveszítünk egy pontot, akkor is azt mondja, nem baj, rendben van, menjünk vissza, jön a következő, ezt most megnyerem neked. Ezt hallgatva látszik, mennyire érett és profi, mennyit nőtt az évek során, mint sportoló. Rengeteget tanultam a játék mentális oldaláról. Néha túl szigorúak vagyunk magunkkal egy-egy hiba miatt, és hajlamosak vagyunk elfelejteni, hogy még mindig hátra van vagy ezer pont egy mérkőzésből, és belenyomjuk magunkat egy negatív spirálba. Timi mellett nehéz lett volna, mert tényleg szuper pozitív a pályán, ez pedig nekem is segített, hogy az legyek.
Segít a páros tapasztalat abban is, hogy ne tegye magára ezt a nyomást egyesben, amelyben szerepet játszhat az is, hogy 2021-ben, mindössze 19 évesen már Grand Slam-döntőt játszott?
Százszázalékban. Mindig azért játszom ezt a versenyszámot, hogy győzzek, fejlődjek, megtaláljam azokat az elemeket, amelyekben még jobb lehetek. Ugyan ezúttal Timivel nem jött össze a diadal, de a hozzáállását magammal viszem egyesben is - azt, hogy ne rágódjak túl sokat a múlton, mindig a következő pontra figyeljek, és elhiggyem, hogy azt már meg is fogom nyerni.
Mi a legnehezebb abban, hogy már ennyire fiatalon jelentős eredményeket ért el a WTA Touron?
Mivel viszonylag korán szereztem némi hírnevet a teniszezők között, magas elvárásaim is lettek magammal szemben. Aztán amikor nem jön az eredmény, nagyon negatívan látom a dolgokat. Fejben nagyon nehéz ezt elbírni, pozitívnak maradni. Nem szabad csak az eredményen rágódni, a ranglistahelyezésen, a győzelmeken és vereségeken, a folyamatra kell koncentrálni, előre nézni, nem pedig hátrafele.
Hogyan jön ki a lelki hullámvölgyekből?
Vannak pillanatok, amikor kételkedem magamban, és úgy éreztem, az egész világ összedől, de nagyon szerencsés vagyok, nagyszerű csapatom van, a családom otthonról támogat, és a Touron is vannak barátaim, ami segít, hogy jobban álljak a dolgokhoz akkor is, amikor nehéz. Olyankor jól jön egy-két jobb edzés vagy mérkőzés, az is emeli a hangulatot, és arra is gyakran gondolok, hogy milyen fontos az egészség, hogy jól van a családom, a csapatom tagjai, és én is. Hogy úgy nőttem fel, imádom ezt a sportágat, nézni is szerettem, most pedig teniszező vagyok. Ezekre emlékeztetem magam, ami segít menni tovább előre.
Volt egy mókás története tavaly, amikor júliusban az instagramján keresett magának randipartnert, a jelentkezőket pedig az edző-édesapja előválogatta Önnek…
Az valóban vicces volt. Épp Spanyolországból utaztunk haza, egy kisebb nyaraláson voltunk, délelőtt edzettem, délután viszont vakációztunk. A visszaúton édesapám megivott két pohár pezsgőt, amíg én aludtam, majd miután leszálltunk, azt mondta, van egy remek ötlete, és megkérdezte, hogy áll a szerelmi életem? Úristen, hát nem tudom, leginkább sehogy. Ezen viccelődtünk kicsit, mert az a helyzet, hogy nagyon sokat utazok, és valószínűleg apukámtól is félnek a srácok. Akkor mondta, hogy csináljunk valami szórakoztatót együtt ezzel kapcsolatban, nézzük meg mi lesz belőle.
Megvolt a randi?
Igen, és nagyon jó volt, szerencsére, egy remek fiút ismertem meg!
Úgy láttam, szereti a labdarúgást is. Ismer magyar focistákat?
Sajnos nem tudok egyet sem. Imádom a sportágat, de borzasztó vagyok a nevekkel, csapatokkal nemzetközi szinten. Apukám fanatikus rajongó, ő biztos rögtön mondana 5-10 játékost is, de nekem nem megy…
