Mi a véleményünk egy olyan orvosról, aki elmegy mondjuk az oltásellenes kristálygyógyászok konferenciájára szakmai moderátornak? Kiáll, tudományosan kifogásolhatatlan, korrekt kérdéseket tesz fel, de mivel előre elfogadta, hogy nincs lehetősége visszakérdezni, fegyelmezetten végighallgatja, ahogy a kuruzslók szabatosan elmagyarázzák a jónépnek, hogy a fényevés miért egészséges a gyerekeknek, vagy hogy a hajszőkítővel leöblített lófogamzásgátlótól hogyan múlik el a rák. Lehet azt mondani, hogy legalább feltette a tudomány kérdéseit. Ám ez egy borzasztóan bárgyú felvetés. A valóság az, hogy az egész szeánsz a kuruzslók érdekét szolgálta, ő mikrofonállvány volt, és bizony ő is tehet arról, ha néhány fényevő gyereke éhen hal vagy a menthető rákos elpusztul a semmiért.
Nagyjából ezekkel a dilemmákkal küzd bármelyik újságíró az Orbán-féle „nemzetközi sajtótájékoztatók” előtt. Van-e értelme odamenni? A várható kérdésekre ott vannak a régen kidolgozott válaszpanelek, amelyeket az ember zsibbadásig hallgathat bármelyik kormányszócsövön. Visszakérdezni nem igazán lehet, vagy nincs értelme, mivel egy visszakérdezésre öt újabb politikai marketing hazugság érkezik a fekete öves pszichopata Orbántól. Más szóval
az egész egy bárgyú színjáték, az ott ücsörgők eljátsszák azt a hazugságot, mintha lenne egy szikrányi esélye is annak, hogy a tisztelt politikus úr őszintén megnyilatkozik.
Ugyanakkor a rendezvény kiváló alkalom, hogy Orbán világot uraló nagyfiúként pózoljon, a mainstream médiát használja propagandára, és kedélyesen porig alázza a pofonért házhoz menő újságírókat. Akik viszonzásul elmorfondírozhatnak: azzal, hogy elfogadják a rendszer játékszabályait nem lesznek-e a rendszer részei? És nem lenne-e jobb az ön- és néphülyítésre, a demokratikus nyilvánosság elbábozására szánt, nemzetközi sajtótájékoztatónak csúfolt Orbán-szeánszok közvetítése helyett valami értelmesebb dologról írni, a szeánszot pedig letudni egy lapszéli rövidhírben, mivel intellektuálisan pont annyit ér?