Választásra készül az ország. A választási készülődés folyamatos a pénzügyi világválság, 2008 óta. Abban sincs semmi újdonság, hogy ígéretek és fenyegetések árasztanak el minket. Ami új, hogy az áprilisban megtartandó választásra készülve a hatalmat szilárdan kezében tartó és annak megőrzésére készülő kormánypárt már jó előre, nagy számban nyomtatja a „kékcédulákat”.
Az utak és terek hirdetőtábláira ragasztott „kékcédulák” azt sugallják, hogy idén tejjel-mézzel folyó Kánaán lesz Magyarországon: családi adókedvezményt, fix 3 százalékos kamatozású Otthon Start kölcsönt, minimálbéremelést, a közszolgálati dolgozóknak támogatást, a kisvállalkozóknak fix 3 százalékos kamatozású hitelt, 14. havi nyugdíjat és még sok-sok kedvezményt ígérnek, amelyek pénzügyi fedezetéről alig tudni valamit. Mindez a költségvetésben vagy megemlítésre sem került, vagy meglehetősen optimista, alacsony összegre taksált kiadással szerepel.
Azért érzem találónak a „kékcédula” elnevezést, mert ahogy a Magyar Kommunista Párt által az 1947-es választásokra tízezerszámra forgalomba hozott szavazócédula, az elhíresült „kékcédula” hamis volt, úgy nem igazak most Orbánék pénzügyi fedezet nélkül kiragasztott „kékcédulás” ígéretei sem. Még csak néhány nap telt el az új évből, de ezek hatására az államháztartási hiány máris átlendülni készül az előzetesen a bruttó hazai termék (GDP) 5 százalékára tervezett mértéken. Minden megy szépen a maga útján, hogy Magyarország újra a bóvli kategóriába kerüljön, a forint/euró árfolyam olyan mélyre szálljon, hogy keszonbetegséget kap az, aki forintért eurót akarna vásárolni. Hacsak...
SZOKÁS ARRÓL BESZÉLNI, HOGY A FIDESZ ÉS ORBÁN MINDIG CSAK AZOKNAK A VÁLSÁGOKNAK A KEZELÉSÉRE KÉPES, AMELYEKET MAGA IDÉZETT ELŐ. Most bebizonyosodott, hogy még ez sem igaz, Orbánból a tehetetlenség már csak a fenyegetőzés válogatott szitkait csalja elő. Az ország három ok miatt került nehéz, ha tetszik, válságos helyzetbe.
Orbán a kegyosztást szereti és nem a versenyt. A versenyben kivívott győzelem és az ennek megfelelően emelkedő hatékonyság és javuló piaci pozíció hiányában „megáll az idő”. A kegyencként győztessé tett monopolisták csak strómannak jók, nem hatékony vállalkozónak. Akiket „nem emelt magához” Orbán, azoknak nem érdemes fejleszteni, nem érdemes újításokkal előállni, a „gazdasági alapok” szintjén kivárás és pangás van.
A második ok, hogy a kegyosztásra alapozott gazdasági rend a politikai verseny, a jogállami felépítmény elsorvasztása miatt züllik szét, válik romlottan teljessé, és ennek egyetlen célja a magyar és európai polgárokkal szembeni szervezett és zavartalan kormányzati zsebmetszés. A harmadik ok pedig, hogy versenyre, hatékonyságjavulásra épülő jövedelembővülés hiányában a bővülés, a fenntartható fejlődés egyetlen forrása az európai pénzek markecolása, ám ezek már nem érkeznek a szervezett kormányzati rablás kockázatának a növekedése miatt.
ORBÁN MÁR A 2022-ES ÚJRAVÁLASZTÁSÁT SEM ALAPOZHATTA A GAZDASÁG JAVULÓ TELJESÍTMÉNYÉRE. Nem bízhatott a polgárok jólétének emelkedésében, a „saját lábra" alapozott gazdasági emelkedéstől várható közérzetjavulásban, ezért a jól bevált kádári modellt, a nép közé szórt pénzesőt választotta. Ennek káros következményei - a robbanásszerű áremelkedés, a magas szinten beragadó államháztartási hiány, a már Gyurcsány alatt is magas államadósság, a kilábalás kilátástalansága - viszont maradandónak bizonyultak. Fordulatra lenne szükség.
A hitelminősítők is ezt állapították meg, akik a magyar államadósságot még nem vágták ugyan a bóvliba, de a negatív kilátások egyöntetű említésével arra figyelmeztetnek, hogy ha nem lesz fordulat, akkor bizony következik a gyászos utolsó felvonás. Márpedig amit Orbán el akar kerülni, az nem a hitelminősítők gyászos ítélete, hanem - ahogyan Kádár János is éppen negyven évvel ezelőtt – a „Fordulat és reform”. De Kádár mégiscsak (legalább a komcsi párt-)demokráciát tisztelő vezető volt - Orbán pedig maradni akar mindörökre és pénzt, ahogy Bill Clinton megjegyezte róla. Ha nem lesz fordulat, mindannyian megyünk a levesbe. Hacsak…
HIÁBA SZÁJAL ORBÁN A MIGRÁCIÓ ELLEN, MIÓTA Ő VAN KORMÁNYON, „KITÁNTORGOTT” MAGYARORSZÁGRÓL FÉLMILLIÓ EMBERÜNK. Csak ha a négy legnagyobb befogadó országot, így Németországot (200 ezer fő), Nagy-Britanniát (100 ezer fő) Ausztriát (100 ezer fő) és Hollandiát (100 ezer fő) vesszük számba, akkor is 400 ezer külföldön élő magyarról beszélünk. Ha ehhez a számhoz a többi európai országot is hozzáadjuk, és beleszámítjuk, hogy az ENSZ statisztikái szerint már 2010-ben is 400 ezer olyan személy élt külföldön, aki Magyarországon született, akkor nyilvánvaló, hogy legalább fél Budapestnyi magyar tartózkodik életvitelszerűen Nyugat-Európában.
A Gyurcsány-kormány utolsó évében, 2010-ben még 90 ezer gyermek született Magyarországon, míg 2024-ben már csak 77550 gyermeket anyakönyveztek: hatoduk-ötödük külföldön jött ugyan a világra, de Magyarországon anyakönyvezték őket - nyilván a CSOK vállalások teljesítése érdekében.
Magyarország azért sem tud – ahogy erről Orbán szaval – „magyar” ország maradni, mert a magyar statisztika alapján a ma még 9,5 millióra becsült népesség a valóságban minden bizonnyal alatta van a 9 milliónak, és egyre növekszik a „vendégmunkásként” hazánkban tartózkodó külföldi állampolgárok száma. Ez a „fogyási tendencia” gyorsul, hiszen a hivatalos magyar statisztika szerint is 2023 volt a kivándorlás csúcséve, amikor több mint 36 ezren hagyták el az országot, és a trend azóta sem változott.
Amennyiben az Orbán országlása miatti tendenciák folytatódnak, nem áll meg az Európától való elszigetelődésünk, illetve a primitív agresszor putyinista Oroszországhoz való közeledésünk, akkor úgy elfogy a magyar, mintha sosem lett volna.
Hiszen senki sem akarja megvárni, hogy újra kötelező nyelv legyen az orosz Magyarországon, hála Orbánnak.
Az élet fintora, hogy akkor marad "magyar" Magyarország, ha Orbán eltűnik. Ha Orbán marad, akkor újra szovjet gyarmat leszünk. Hacsak…
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.
