iszlamisták;Bajorország;merényletkísérlet;terrorcselekmény;

Tíz napja állították bíróság elé a tavalyi magdeburgi merénylet szaúdi elkövetőjét, akinek támadásában a hat halálos áldozat mellett több mint 330 ember sebesült meg

Németország: advent a terror árnyékában

Az utolsó pillanatban sikerült megakadályozni egy gázolásos merényletet Bajorországban, egy karácsonyi vásárban. Bár a tragédiát ezúttal sikerült elkerülni, az eset mély traumákat hoz felszínre a német társadalomban.

Megdöbbentette a német társadalmat a müncheni főügyészség szombat éjjeli bejelentése. Bajorországban a hatóságok őrizetbe vettek öt férfit, akik a gyanú szerint egy gépjárművel terveztek mészárlást végrehajtani egy karácsonyi vásárban. A célpont vélhetően egy Dingolfing környéki adventi vásár volt, a motiváció pedig a hatóságok szerint egyértelműen iszlamista hátterű.

A letartóztatottak profilja – egy 56 éves egyiptomi, egy 37 éves szíriai és három, húszas éveiben járó marokkói férfi – és a terv brutalitása Németországban hátborzongatóan ismerős forgatókönyvet követ. A nyomozás eddigi adatai szerint az egyiptomi férfi egy helyi mecsetben buzdított a támadásra, azzal a kifejezett céllal, hogy „a lehető legtöbb embert öljék vagy sebesítsék meg”. Három marokkói fiatal akarta végrehajtani a terrorakciót, míg a szíriai gyanúsított pszichológiai támogatást nyújtott számukra. Bár a hatóságok Joachim Herrmann bajor belügyminiszter szavaival élve sikeresen „megelőztek egy potenciális iszlamista támadást”, az eset újra felszínre hozta a német társadalom mélyen gyökerező szorongását.

A karácsonyi vásár nem csak az adventi időszak, a „várakozás” elmaradhatatlan kelléke, hanem a német kultúra, a közösségi lét egyik legfontosabb jelképe. Amikor ezeket a helyszíneket támadás éri, azt a német életmód elleni közvetlen csapásként értelmezik.

A fordulópontot 2016. december 19. jelentette. A berlini Breitscheidplatzon történt merénylet, ahol a tunéziai Anis Amri egy lopott kamionnal hajtott a tömegbe, 13 ember életét követelte és több mint hatvanat megsebesített. Az esemény visszafordíthatatlanul megváltoztatta a németek viszonyát saját ünnepeikhez. Betonakadályok, jókora betontömbök, géppisztolyos rendőrjárőrök a meghitt adventi vásár elmaradhatatlan kellékeivé váltak.

De nem csak Berlin került a terroristák célkeresztjébe. Az elmúlt években számos kisebb, de nem kevésbé ijesztő incidens történt. Potsdam, Strasbourg (amely bár francia terület, de a német határ közelsége miatt a németekre is sokkolóan hatott), vagy a 2024-es solingeni késes támadás a városi ünnepségen – mind egy-egy újabb repedést jelentett a németek biztonságérzetén. A végrehajtás ijesztően egyszerű módja ráadásul csak fokozza a helyiek aggodalmát: járművekkel vagy késekkel gyilkolnak a „magányos farkasok” vagy kis terrorsejtek. Ezek pedig a legvédtelenebb emberekre csapnak le.

A félelem az idei évben érte el azt a szintet, amely már a vásárok szervezését is alapjaiban befolyásolta. Míg korábban a „csak azért is megtartjuk” dacos ellenállása volt jellemző, idén több német városban a realitás felülírta a hagyományt. A németek biztonságérzete ugyanis nem csak az iszlamista veszély miatt rosszabbodott. Az utóbbi hónapokban drónok sora lepte el a német légteret, amelyeket minden jel szerint Oroszországból küldték. S bár az orosz hátterű ügynökök olyan jellegű terrorakciót vélhetően nem hajtanának végre, mint az iszlamisták, de a lengyelországi esetek mutatják, hogy szabotázsakcióikkal szintén tömeges katasztrófát okozhatnak.

A fokozott terrorveszélyre hivatkozva mindenesetre több németországi település idén döntött úgy, hogy drasztikusan korlátozza a vásárok nyitva tartását, vagy szigorítja a belépést. Egyes kisebb városokban, ahol nem tudták garantálni a nagyvárosokra jellemző masszív rendőri jelenlétet és a fizikai akadályrendszereket, a városvezetés a legfájdalmasabb döntést hozta meg: egyáltalán nem rendeztek karácsonyi vásárt. Ez nemcsak a helyi kézműveseknek és vendéglátósoknak érvágás, hanem a közösségi terek beszűkülését, a tradicionális német életforma korlátozását is jelenti, tehát kulturális elemei is vannak. Azokon a településeken, ahol megtartották a vásárokat, ott a látogatóknak gyakran repülőtéri szintű átvizsgáláson kell átesniük, táskákat tilos bevinni, és a területet drónokkal, valamint térfigyelő kamerák sokaságával pásztázzák.

A dingolfingi eset rávilágít arra, hogy ezek az óvintézkedések nem paranoiából fakadnak. A most letartóztatott csoport terve pontosan azt a sebezhetőséget célozta meg, amitől mindenki retteg: a gyanútlan, ünneplő tömeg elleni gépjárműves támadást. A tény, hogy a csoport vezetője egy mecsetben toborzott és uszított, újraéleszti a vitát a radikalizálódás helyszíneiről és a hatóságok megfigyelési jogköreiről.

A terroristák célja tehát nem csak a fizikai megsemmisítés, hanem a félelemkeltés és az életmód megváltoztatása. Ebben az értelemben a német karácsonyi vásárok átalakulása – a betonakadályok, a fegyveres őrök, az elmaradó rendezvények – részben már a támadók sikerét jelzi. A német társadalom azonban kettős présben van: egyrészt nem akar engedni a terrornak, másrészt a polgárok fizikai biztonsága mindennél előrébb való.

 Magyarországról nézve már-már elképzelhetetlen a történet.