Értem én, hogyne érteném Takács Pétert, és értem Menczer Tamást, meg Kocsis Mátét, Pintér Sándort, aztán Lázár Jánost, de még Orbán Viktort is. Harc van, ütéseket kapunk és ütéseket adunk, itt vannak ezek az imperialisták, akarom mondani tiszások, a nyakunkon lihegnek, szörnyű a stílusuk, alpári a stílusuk és itt vagyunk mi, akik kizárólag a sportszerű küzdelemhez szoktunk hozzá, tizenöt éve simogatjuk az aktuális ellenzéket, nem bántottuk se Gyurcsányt, se Márki-Zayt, erre most jön ez a Magyar Péter, aki veri és lehallgatja a feleségét, az európai mentelmi joga mögé bújik el a felelősségre vonások elől… Szóval, ismétlem, értem én a fent megnevezett urakat: eljön az a pont, amikor már képtelenség úriemberként viselkedni. Eljön az a pont, amikor a beteg gyerek édesapjának zaklatása elviselhetetlenné válik, menjen a durva anyjába, tekerje meg, tör ki az egészségügyért felelős államtitkár, és az vesse rá az első követ, aki nem így tenne, ha a pályán valahol ott mozog Magyar Péter is.
Persze felvetődik a kérdés, hogy miként kerül ide, hogy kerül a csizma az asztalra, Magyar Péter, mi köze neki ahhoz, hogy a János Kórházban nincs fűtés és ez nem tesz jót a beteg gyereknek, de ez a szűklátókörű megítélés; manapság, kampányban, Magyar Péternek mindenhez köze van. Köze van ahhoz is, amihez nincs, például Menczer Tamás kutyájához, illetve feleségéhez, mégpedig logikusan, tehát igaza van Menczernek: ha adót kell fizetni a kutya után, ezt szeretné Magyar, akkor adót kell fizetni a feleség után, hiszen ő is hűséges társ.
Jó, tudom, ez abszurd megközelítés, Menczer-féle humor, és értetnünk kell ezt a humort, ha nem is szeretjük. És értenünk kell Lázárt is; ő még két ciklust kér, hogy rendbe tegye a MÁV-ot, amelyet 2010 előtt tettek tönkre, és lássuk be, tizenöt év nem elég, nem volt elég a rendbetételre. És értenünk kell azt is, hogy milyen hatalmas élmény volt számára a Putyin-látogatás, amelybe hirtelen csöppentette bele őt a miniszterelnök. Így tanulhatta meg, hogy már nem is akar miniszterelnök lenni, mert hát az orosz elnök nagyon kemény és komoly jellem, amiből – számára – egyenesen következik, hogy áprilisban a Fideszre kell szavazni, különben Európa és Magyarország elveszett.
Márpedig ekkora a tét, és ezt magától Orbán Viktortól is tudjuk, kicsit kiterjesztve az egész világra, persze. Mert hát ő nézett bele Donald Trump szemébe, fogta meg a kezét, és állapodott meg az oroszokkal szembeni szankciók felfüggesztésében – Magyarország javára. És a megállapodás, ezt állítja a kormányfő, addig él, amíg ők hatalomban vannak. Mármint Trump és ő. Amiből az is következik, ha nincs Orbán, akkor annyi a magyaroknak, azonnal sújtják őket a szankciók, jön a háromszoros rezsiár, a teljes katasztrófa. Hihetnénk, hogy normál körülmények között a magyar miniszterelnök nem köt olyan megállapodást, amely, az ő bukása – finomabban: távozása – esetén tönkreteszi a magyar családokat, hogy az ország első embere mégiscsak minden magyarok jóakarója, de nincs így. Nem is lehet így, ha egyszer ott van ezen a bizonyos pályán Magyar Péter. Kiáltsuk hát neki egyszerre oda, hogy értsen a szóból: baszdmeg…
(Pintérre és Kocsisra nem maradt hely...)