A moldovai-osztrák-svájci Patricia Kopatchinskaja ma a hegedűjáték egyik legszabadabb és legeredetibb alakja: játéka elsősorban a zene igazságára koncentrál. Színpadi jelenléte szinte színházi erejű, eszköztelensége mégis felkavaró. December 8-án a Müpában Sosztakovics I. (a-moll) hegedűversenyét adja elő. Ez a mű a 20. századi hegedűrepertoár egyik legsötétebb, legkomorabb vallomása. Sosztakovics 1947–48-ban írta, a Zsdanov-doktrína legsúlyosabb éveiben, amikor zeneileg, emberileg is szorongatták. A darabot David Ojsztrah csak 1955-ben játszhatta először. A mű különösen illik Kopatchinskajához: a Nocturne sötét éjjeli vigíliája, a démoni Scherzo iróniája, a Passacaglia imaszerű súlya és a burleszkszerű finálé keserűsége nála egzisztenciális vallomás.
A hegedű itt nem hősies hangszer, hanem egy magára hagyott ember beszéde.
A Rotterdami Filharmonikus Zenekar e műben ideális partner: átlátszó, emberléptékű hangzásuk távol áll a túlzó monumentalitástól. Az 1918-ban zenekar Európa legrangosabb együtteseinek egyike, a Concertgebouworkest Amsterdam mellett Hollandia másik jelentős zenekara. Ereje nem a hang volumenében, hanem a kamarazenei figyelemben rejlik. Az izraeli – egyébként Berlinben élő – Lahav Shani irányításával ez a transzparencia még karakteresebbé válik. A pianistából lett karmester Lahav Shani (1989) nem olyan karmester a 21. századi dirigensek egyik legérdekesebb típusa: nem a „színpadi tekintélyével” irányít, hanem a zenészekkel együtt lélegző, empatikus vezető, akinek nincs szüksége nagy gesztusokra ahhoz, hogy a zenekar kövesse. Rendkívüli ritmusérzék, finoman modulált tempók, intim, letisztult gesztusok jellemzik a vezénylését.
Shani az elmúlt hónapokban politikai indulatok céltáblájává is vált. Belgiumban a genti Flandria Fesztivál lemondta a fellépését, mert nem volt hajlandó nyilatkozatot tenni Netanjahu politikájával szemben, Párizsban pedig füstbombákkal zavarták meg a koncertjét – az est szólistája Schiff András volt. Shani neve és státusza (az Izraeli Filharmonikusok vezetője) önmagában vált célponttá – nem a művészi tevékenysége, vagy nyilvános kijelentései miatt – mindig a béke, a megbékélés mellett tett hitet –, hanem pusztán az identitása és kulturális háttere miatt. Számosan rámutattak: kollektív megbélyegzés, ami az antiszemitizmus egyik legklasszikusabb formája. Shani a támadásokra következetesen csak zenével válaszol.
A koncert második felében felhangzó Beethoven III. szimfónia, az Eroica, éppen ezért különös fénytörést kap. A mű nem csupán a klasszikus szimfónia kitágítása, hanem egy erkölcsi gesztus: az emberi méltóság és szabadság radikális megfogalmazása. A nyitó akkord nyers akarata, a gyászinduló kiábrándultsága és a finálé újjászületést ígérő variációi olyan tételként állnak Shani és Kopatchinskaja Sosztakovicsa mellé, amely ugyanarról beszél: a küzdelem nem hősi póz, hanem emberi szükséglet.
Infó
Patricia Kopatchinskaja, Lahav Shani és a Rotterdami Filharmonikus Zenekar
2025. december 8, Müpa, Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem
