Az Európai Unió hivatalosan is „veszélyeztetett” kategóriába sorolta a vadméh populációikat, mégpedig a Természetvédelmi Világszövetségnek a kihalással fenyegető fajokat tartalmazó 'vörös listája' frissítését követően. Ennek nyomán a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (NÉBIH) is foglalkozik a nyugati mézelő méh (Apis mellifera) vadon élő kolóniáival, de a méhészek által kezelt fajtársaikról sem feledkeznek meg. A vadméhekkel mivel nemigen befolyásolják az emberek mindennapi életét, a kutatók sem nagyon foglalkoztak a közelmúltig. Annak ellenére, hogy kontinensünk csaknem csaknem minden országában előfordulnak, még a városok fasoraiban vagy a házak kertjeiben is élnek. Mivel nem voltak szem előtt, megfogyatkozására is csak nemrégiben figyeltek fel. Azt tapasztalták, hogy egyre növekszik az élőhelyeik pusztulása, emellett különféle megbetegedések okozzák a vesztüket. Ezek az összetett okok vezettek ahhoz, hogy veszélyhelyzetben lévőnek nyilvánítsák a vadméheket.
Már a 2000-es évek eleje óta gyakran olvashattunk arról, hogy a méhészek világszerte riasztó mézveszteségeket vettek észre a méhcsaládjaiknál. Azonban hiába nyilvánították akkor az egész fajt veszélyeztetettnek, a fokozott figyelem nem terjedt ki a vadméhekre is. A méhészek által alkalmazott különböző védekező intézkedéseket a vad populációknál nem alkalmazták. A közelmúltban azonban megváltozott a helyzet. A ScienceAlert folyóirat számolt be arról, hogy a kutatók főként Írország, az Egyesült Királyság és Franciaország nemzeti parkjaiban, valamint Németország, Svájc, Lengyelország, Olaszország erdeiben kezdtek felderítő munkába, ami külön kiterjedt Belgrád városára is. A kutatás célja, hogy megállapítsák: szükséges-e emberi beavatkozás megmentésükhöz. Figyelembe vették, hogy ezek a rovarok alkalmazkodóképesebbek, s ellenállóbbak a megbetegedésekkel szemben, mint a háziasított fajtársaik. Ebből a célból létrehozták a Honey Bee Watch (a Mézelő Méhek Megfigyelése) nevű globális kezdeményezést. Ennek keretében a 14 tudósból és szakértőből álló csapat a Természetvédelmi Világszövetséggel (IUCN) együttműködve újraértékelték a vadon élő Apis mellifera populációk természetvédelmi helyzetét. A vizsgálatok koordinációját a belgiumi Mons Egyetem kutatói végzik. Munkájuk korántsem egyszerű, hiszen annak metodikája sem kiforrott, hogy egy fán talált kolónia vadon élő-e vagy felügyelt kaptárból származik?
A ma már szinte nincs is az életnek olyan területe, amelyiken ne kísérleteznének a mesterséges intelligencia bevetésével. Világszerte - főként Izraelből - kísérleti jelleggel már kereskedelmi forgalomban vannak a beporzást elvégző robotméhek, de ezek még messze nem tökéletesek. A mesterséges intelligenciától várják, hogy a virágok elérésének hatékonyságát elősegítsék.
A virágpor is hordoz veszélyeket
Lassan negyedszázada már, hogy egy miniszteri rendelet értelmében a fertőzött méheknél ugyanúgy zárlatot rendel el a járási hivatal, mint más háziállatoknál, mégpedig öt kilométeres körzetben. Ennek betartását az állatorvosok és a méhegészségügyi felelősök ellenőrzik. A zárlatról, majd annak a feloldásáról a NÉBIH-et értesítik, amely nyilvántartásba veszi a betegség megjelenését, s térképet közöl erről. Jelenleg is érvényben van Borsod-Abaúj-Zemplén és Nógrád vármegyék területén a költésrohadás megbetegedés miatt néhány településen a zárlat. A méhek esetében a zárlat annyiban tér el például a víziszárnyasok, a szarvasmarha- vagy a sertésállomány zárlatától, hogy egyes méhészek a virágzások helyszínei között vándorolnak. A háziméhek és a vadon élők nem közvetlenül betegítik meg egymást, hanem úgy, hogy ugyanazokat a virágokat látogatják, s ezek pora viszi át a fertőzést. A különféle megbetegedések, máig felderíthetetlen okból katasztrofális méreteket is ölthetnek. Emlékezetes, hogy 2006-2007-ben az Egyesült Államok keleti partvidékén a méhcsaládok 90 százaléka elpusztult.
