„A mami szavaival búcsúzom, búcsúzunk egyelőre: »Mindig minden változik. Fő a szeretet, az örökké megmarad.«” Ilyen és ehhez hasonló levelek tucatjait kapták az elmúlt években a Magyar Hospice Alapítvány munkatársai, akik az egyik legnehezebb feladatot vették a vállukra: végigkísérni a gyógyíthatatlan betegeket az utolsó napokban, hetekben, hogy méltóságban, szeretetben és biztonságban tölthessék el ezt az időszakot. Ma már ugyan egyre többen ismerik ezt a szót, és azt is tudják, mit jelent a hospice ellátás, azonban még napjainkban is rengeteg ember számára tabu az élet vége.
Nem szívesen beszélnek róla – mintha a hallgatással, hárítással meg lehetne akadályozni a halál bekövetkeztét.
A napokban meghitt ünnepség keretében emlékeztek meg arról, hogy húsz évvel ezelőtt nyitotta meg kapuit a Budapest Hospice Ház fekvőbetegrészlege, az ország első ilyen jellegű intézménye. Muszbek Katalin, az alapítvány egyik alapítója és dr. Tóth Krisztina, a ház jelenlegi orvos-igazgatója idézték fel az elmúlt húsz év legfontosabb mérföldköveit és azt az utat, amelyen a hospice-szemlélet és ellátási mód a mai napig halad, hogy megtalálja helyét a magyar egészségügyben és közgondolkodásban. Az ünnepség háziasszonya Dobó Kata volt, aki az alapítvány kuratóriumi tagja, és húsz éve a Budapest Hospice Ház ünnepélyes megnyitóján is jelen volt. Kata személyes hangon beszélt arról, mit jelentenek számára a hospice-szemlélet alapelvei – a méltóság, a térítésmentes és egyénre szabott gondoskodás, a professzionális orvosi ellátás, az ápolás és pszichés támogatás, valamint a lehető legmagasabb életminőség lehetővé tétele, amíg csak lehet.
„Tíz ágy, tíz halál körülbelül háromhetente – mert egy beteg átlagban 20–22 napot tölt az intézményben. Ez azt jelenti, hogy orvosaink, ápolóink kétnaponta veszítenek el valakit. Megterhelő ez a munka. Mégis nagyon kicsi volt a fluktuáció az elmúlt húsz évben. Kedves takarítónőnk például a ház nyitása óta velünk van, és előfordult, hogy egy váratlanul tapasztalatcserére érkezett külföldi csoportot ő kalauzolt végig az épületben, angolul mesélve nekik a tevékenységünkről” – mondta el Muszbek Katalin. „Egyre nagyobb kincs ez a ház, és egyre nő a jelentősége. Sajnos Magyarország továbbra is az európai daganatos halálozási statisztikák élén áll, miközben ezen a területen kevesebb ápoló és orvos jut egy betegre, mint az uniós átlag. Mindez azt jelenti, hogy minden egyes hospice-ágy, minden szakképzett ápoló és orvos sokkal többet ér, mint pusztán egy státusz vagy egy hely egy táblázatban” – hívta fel a figyelmet Tóth Krisztina, aki lapunk kérdésére hozzátette: számukra az ad erőt, ha tudnak segíteni. Beismerte, hogy nem minden esetben sikerül tökéletesen kapcsolódni a beteghez, de amikor ez megvalósul, az rengeteg energiát ad a munkatársaknak ahhoz, hogy folytassák a munkájukat.
Arról is kendőzetlen őszinteséggel beszélt, hogy az alapítványi lét sok nehézséget hordoz, ezért arra kér mindenkit, hogy lehetőségeihez mérten támogassa a tevékenységüket pénzzel, tárgyi adománnyal, szolgáltatás felajánlásával vagy akár önkéntes munkával.
A jubileumi program keretében nyílt meg az „Akkor és most” fotókiállítás is, amely a ház életének legfontosabb pillanatait idézi fel. A falakon sorakozó képeket nem lehet megrendülés nélkül végignézni abban a tudatban, hogy minden egyes arc, minden egyes szereplő mögött egy komplett emberi történet húzódik meg örömökkel, bánatokkal, sikerekkel, kudarcokkal – és mi ennek a regénynek csak az utolsó oldalait olvashatjuk el.
Az ünnepségen a megjelentek 300 nárciszhagymát ültettek el a ház csodás kertjében, véletlenszerűen szétgurítva a területen a hagymákat, mert tavasszal, amikor majd kinyílnak a virágok, így lehet természetes hatást elérni. A nárcisz ugyanis a hospice mozgalom nemzetközi jelképe, a rák elleni küzdelmet és az emberi élet méltóságát szimbolizálja. A tavaszi virágok megjelenése sokak számára a reményt, a tél végét jelzi. Az alapítvány minden évben szervez közös virághagyma-ültetést óvodás és iskolás gyerekeknek – akik ezt a programot nagyon élvezik –, ezzel mutatva példát nekik az elesettek támogatására. Sőt a hospice-ház udvarán a mozgalom elindítója, Polcz Alaine emlékköve mellett fémből készült örök virágok is díszlenek.
