A leejtett bankkártya

Állok a sorban. Most nem az önműködő kasszát választottam, hanem az igazit, ahol még emberrel találkozhatok, aki lehúzza a termékek vonalkódját, aki még azt mondja, hogy viszlát és jó napot. Közben az önműködő kasszánál egy kissé testesebb férfi igen vékony hanggal és semmi decibellel próbál valamilyen kontaktust kialakítani a kasszásnővel, hogy bizony neki segítségre lenne szüksége, mert a bankkártyája beesett a leolvasó mögé, és nem tudja kihalászni, mert túl szűk a rés.

A kasszásnő feláll, megnézi a helyzetet, próbálja bedugni a karját, de érzi, hogy beragadna, úgyhogy azt mondja a férfinek, hogy várjon egy kicsit.

Közben duzzad a sor, egyesek már jó magyar módra beszólogatnak a kasszásnőnek, hogy inkább üljön vissza a helyére és a saját dolgával foglalkozzon. Próbálom elengedni a fülem mellett a gyalázkodó megjegyzéseket, közben a kasszásnő segítséget is hívott, jött egy újabb kolléganő, de neki sem fért be a keze a kis résbe. Dübörög a hőbörgés, mindenki nézi a jelenetet és azonnal jó magyar módra megszakérti a helyzetet. Egyesek a csipesz használatát javasolják, mások egy partvisnyéllel szednék ki a kártyát, a harmadik ötletelő egyenesen valamilyen vákuumos nyomással szippantaná fel a földre esett pénzpótlót.