Rekordösszeget, egészen pontosan 50 millió forintot adományozott Novák Katalin az állami gondozott gyerekeket segítő ÁGOTA Alapítványnak. A volt köztársasági elnök összesen 73 milliós éves állami keretének egészét jótékony célra fordította, és a továbbiakban nem veszi fel a tiszteletdíját, mert a családi cégükben kezdett dolgozni, ami egy szegedi magánklinikát üzemeltet. Nincs kétség afelől, hogy az összegnek jó helye lesz az alapítványnál, az állami gondozásban nevelkedő gyerekeknek és az őket támogató civileknek minden segítség jól jön. Mi az, ami miatt mégis összeszalad a szemöldök, kinyílik a bicska a zsebben és felmegy a pumpa az emberben ennek a hírnek a hallatán.
Leginkább az a végtelen álszentség és megkésettség, amivel Novák próbálja bizonygatni az ügy iránti elkötelezettségét, miközben meg sem próbálta hitelt érdemlően elmagyarázni, hogyan írhatta alá a bicskei pedofil gyermekotthon-igazgató cinkosának kegyelmi kérelmét. Bizonyos értelemben még ez is érthető, ha őszinték akarunk lenni, sejthetjük: aláírta, mert alá kellett írnia mindent, ami elé került. De az, hogy továbbra sem ismerjük a felelősöket, megbocsájthatatlan.
Novák Katalin pedig ezzel a gesztusával próbál vezekelni, és azt sugallja: ő nem volt döntési helyzetben, nincs köze a történethez, szinte ott sem volt. Nem érzi és nem érti, hogy ebben az ügyben nem válthatja meg pénzzel a feloldozást. Bizonyára azt gondolta, köztársasági elnökként elég lesz a közösségi médiában pózolni, de a tisztséggel együtt a felelősséget is viselni kellett volna. Ha valakinek, hát neki lett volna lehetősége felhívni a figyelmet a gyermekvédelem gyalázatos helyzetére, nyomást gyakorolni a döntéshozókra és talán változást elérni. De nem egyszerűen elszalasztotta a lehetőséget, még ártott is. Most pedig ezzel az adománnyal próbál szépíteni a helyzeten. Túl kevés, túl későn.