Megtartotta első háborúellenes nagygyűlését a Fidesz a múlt szombaton. Illetve pontosítanom kell: az összejövetelt a digitális polgári körök hívták össze, már ha létezik ilyen entitás Orbán Viktor nélkül. De mindegy is, nem érdemes ebbe belemenni, már csak azért sem, mert a Népszava pontosan az az újság, amely kiemelten fontosnak tartja felszólalni a háború ellen. Elég, ha csak emlékeztetem az olvasót – a fiataloknak pedig felhívom a figyelmét – a Népszava 1941-es karácsonyi számára, amely valóságos legendává vált, épp a háborúellenes írásai, a béke melletti síkra szállása miatt. Olyan szerzőket sorakoztatott fel a béke mellett, mint Szakasits Árpád, Szekfű Gyula vagy Bajcsy-Zsilinszky Endre, hogy csak a legjelentősebbeket említsem.
A Népszavának tehát történelmileg is igazoltan különösen fontos a béke, vagy másként: felszólalni a háború ellen.
Így semmiképp sem ízlésünk szerint való leszólni a DPK vagy leánykori nevén a Fidesz akcióját, akcióit, még kevésbé gúnyolódni rajtuk. Mi biztosan nem teszünk fel olyan kérdést, hogy egy ilyen nagygyűlés vajon leállítja-e az orosz drónokat, hiszen tudjuk, a tiltakozás nem közvetlen hatású, ám fontos a társadalom, a társadalmi tudat formálásában. Azt is csak mellékesen jegyzem meg, hogy ’41 karácsonyán Magyarország már háborúban állt, az év június 27-én lépett be a háborúba, méghozzá Németország oldalán. Ezt azért fontos mégis megemlíteni, mert az akkori magyar kormány állást foglalt az agresszor mellett, kellett tehát az újság szerkesztőinek a bátorság ahhoz, hogy szembemenjenek a hatalommal. Működött a cenzúra, cselezni kellett, hogy az írások megjelenjenek, de megjelentek, ezért is vált legendássá az a bizonyos lapszám.
Ma a magyar kormány NATO-tagként messze áll attól, hogy belépjen a háborúba, de kétséget sem hagy afelől, hogy közelebb áll Putyin hódításaihoz, mint az ukránok védelméhez. A kormányfő büszke rá, hogy kiemelkedő kapcsolatokkal rendelkezik az orosz elnökkel, bármikor képes vele beszélni, tárgyalni, de soha nem hallhattuk őt arról nyilatkozni, hogy ezeket az évenkénti találkozókat Putyin visszavonulásra késztetésére használná. A magyar miniszterelnök a világ legelkötelezettebb békeharcosaként tünteti fel magát, mellé csak az amerikai elnök, Trump, valamint Leó pápa sorakozhat fel. És a digitális polgári körök tagjai, akik egyként visszhangozzák Orbán szavait, miszerint ebben az országban rajtuk kívül, és persze Európában szintúgy, mindenki háborúpárti. A hajdani Népszava másként gondolkodott: a már folyó háború ellen lépett fel, hangsúlyozva a nemzeti függetlenség eszméjét, miközben kiemelte:
ez nem csupán pártkérdés, hanem – innen idézem – „túlmegy a kor politikai törésvonalain, és összefogja a demokratikus, függetlenségpárti értelmiséget, politikusokat, gondolkodókat”.
A digitális polgári körök a kormányzat csapataként úgy harcol a háború ellen, hogy leválasztja magáról a társadalom többségét, stigmatizálja azt, s lényegében a háborús veszélyhelyzet haszonélvezője.
De azért a miheztartás végett ideírom: a Népszava most, a magyarországi békeidőben is békét akar. Digitálisan meg offline is.
