Csaknem helyreállt a rend. Amióta Varga Mihály áll a jegybank élén, elült az a csatazaj, amely a kormány és az MNB politikai felhangoktól sem mentes viszonyát jellemezte. A dolog pikantériája az, hogy a márciusig a második, egyébként súlyos problémákkal terhelt, elnöki ciklusát töltő Matolcsy Györgynek mandátuma vége felé volt igaza. Ekkor már számára is elsődleges volt, hogy az infláció növekedési ütemének megfékezése és a pénzügyi stabilitás felett őrködjön. Varga Mihály is ezt a fonalat vette fel, s bár az infláció hónapok óta beragadt a 4,3 százalékos szinten, az elnöknek reális az a célkitűzése, hogy a pénzromlás üteme valamikor 2026-ban visszataláljon a jegybank által elfogadott, 3 százalék körüli sávba. Ezért nem okozott meglepetést, hogy a Monetáris Tanács ismét változatlanul hagyta a még a Matolcsy-érából örökölt, 2024. szeptembere óta érvényes 6,5 százalékos alapkamatot, amelyen jó eséllyel idén már nem is változtatnak.
A kormány és az MNB békésnek tűnő viszonya azonban a látszat ellenére korántsem lehet minden téren teljesen harmonikus, hiszen a Monetáris Tanács ülése utáni tájékoztatón Varga Mihály, a bankok felügyeletét is ellátó szerv vezetője még úgy hitte, hogy a pénzintézetek különadójának mértékét tovább srófoló kormánydöntés egyelőre csak a tárcajavaslatnál tart, holott, már napokkal korábban a Magyar Közlönyben ez a kormányhatározat volt olvasható: "A banki profitok megduplázódtak, ezért a pénzintézeteket terhelő banki extraprofitadót is meg fogjuk növelni." Vagyis 2026-tól 20 milliárd forintig 10, az efeletti összeg után 30 százalékos pluszadót kell majd megfizetni. Az nem valószínű, hogy a jegybankelnököt erről a kormányzati szándékról nem értesítették, de az bizonyos, hogy nem "mélyenjáróan". A kormány-MNB kapcsolatban még akadnak feltáratlan tartalékok.