Idézet Gulyás Gergelytől: „Ahhoz, hogy valaki a Tisza vagy a DK jelöltségét vállalja, ahhoz alapvető erkölcsi alapelveken kell túllépni, átlépni, azokat semmibe venni.” A miniszter állítását azzal támasztotta alá, hogy Magyar Péter lehallgatta a feleségét, ily módon az ő támogatásához eleve egyfajta erkölcsi romlottság szükségeltetik.
Nem akarnám relativizálni a Tisza elnökének családi botrányát, ezért aztán nem kezdem el sorolni azokat, a fideszesek által elkövetett, erkölcsileg vállalhatatlan tetteket, amelyek – ez alapján – egyszer és mindenkorra megkérdőjelezik a párt tisztaságát. Nem teszem, mert azt gondolnám, hogy a politikai tisztánlátás ott kezdődik, hogy tudomásul veszem: a verseny alapvetően arról szól, hogy elfogadom az ellenfél létét, és jogát arra, hogy megküzdjön a a kormányzásért, a parlamenti tagságért, a választók képviseletéért. A Fideszből azonban ez hiányzik: nem pusztán a velük szemben felálló politikusok tisztességét, a választóik szabad akaratát is megkérdőjelezik. Szerintük, ahogy ez Gulyás állításából kiderül, alapvető erkölcsi normákon lépnek túl akkor, ha nem őket támogatják, ha van saját véleményük, akaratuk. Még egyszer hangsúlyozom: most nem arról beszélek hányszor és milyen mértékben verte át az embereket a regnáló hatalom, miként használja, elfogadhatatlanul, mindannyiunk közös pénzét kizárólag a saját céljaira, és még csak arról sem, hogy miként csalja el a demokráciát, miként alakítja át az államot saját képére, veszi birtokba a hatalom minden szervezetét, eszközét. Csakis arról beszélek, hogy az orbáni rendszer tönkretesz mindent, ami nem ő, amit nem ő ural, és azokat, akik más gondolnak a világról. Például azokat – hogy egy példát azért említsek –, akik az agresszort nevezik agresszornak és az áldozatot áldozatnak. Ehhez képest, amúgy, a feleség „lehallgatása” gyerekes csínytevés...