Gyerekkoromban mindig megcsodáltam Budapest "felhőkarcolóját", a város legmagasabb épületét, a Fiumei út 19. szám alatt 1912-13-ban felépült Országos Társadalombiztosító Intézet (OTI) székházát, melyet még születésem előtt bővítettek ki egy 18 emeletes, 73 méter magas toronnyal. Ez volt a város legmagasabb épülete, de ez az épület sem volt igazi felhőkarcoló. (Nem is beszélve arról, hogy a bauxitbetonból készült torony összeomlással fenyegetett, és 1969-ben a legmagasabb, 33 méteres épületrészt le kellett bontani.)
Ezt követően a város legmagasabb épületei történelmi épületek voltak: az Országház a 96 méteres kupolájával, és a hajszálra ugyanilyen magas Szent István Bazilika. Budapest nem a felhőkarcolók terepe. Életemben először akkor láttam felhőkarcolót, sőt laktam egy szálloda 36-ik emeletén, amikor első ízben az Egyesült Államokba látogattam.
De mit is nevezünk felhőkarcolónak? Ez a kifejezés, angolul skyscraper először 1883. február 25-én, a Chicago Daily című újságban jelent meg. A nevet - égkarcoló - eleinte 10-20 emeletes épületekre alkalmazták, de a XX. században már inkább a 40-50 emeletes, majd még magasabb épületeket nevezik így.
Hogy miért kezdtek felhőkarcolókat építeni, annak legalábbis két döntő tényezőjét kell említeni. Az egyre növekvő városiasodást, ami sokmilliós városokat hozott létre, és el kellett kerülni, hogy ezek óriási területre terjedjenek szét. Másrészt meg kellett születni az építészeti és technikai feltételeknek, melyek az ilyen építkezést lehetővé tették. A modern Bessemer eljárással készített könnyű és erős acél nélkül erre nem kerülhetett volna sor. Ezzel vált ugyanis lehetővé az épületváz összeszerelése. Legalább ennyire fontos volt azonban a biztonságos lift feltalálása is: az első ilyet 1857-ben, New York-i Haughwout Department Store épületében helyezték üzembe. Mi több, feltalálták a technikai megoldást a földrengéses területeken való felhőkarcoló-építésre is. Az úgynevezett szeizmikus izoláció, az épület 30-50 centiméter magas gumi lökésgátló alapra helyezése lehetővé tette, hogy a magas épület akár másfél métert is elmozduljon a struktúra károsodása nélkül.
Innen nézve megdöbbentő, hogy a világ első magas épületét, ha úgy tetszik, felhőkarcolóját nem Chicagóban vagy New Yorkban emelték: 26 éven át 20-25 ezer ember építette az időszámítás előtt 2600 közül, és lényegében ma is intakt. Ez a Khufu fáraó sírjának emelt 147 méter magas Gizai Nagy Piramis, amely több mint 3800 éven át a világ legmagasabb épülete volt. A kora középkorban azután megindult a csodás katedrálisok építkezése. 1015-ben kezdték el a strasbourgi katedrális építését, melyet 1190-ben újrakezdtek és 1439-ben fejezték be. Ez a 142 méter magas épület 1874-ig az új épületek között a legmagasabb volt a világon. Azután Hamburgban – a XII. századi fakápolna és a XIV. századi tégla épület helyén - felépült a 147 méter magas Szent Miklós templom, mely 1874 s 1876 között volt a világ legmagasabb épülete.
Az 1880-as években új szakasz nyílt a magas épületek történelmében: 1885-ben felépült a 42 méter magas chicagói Home Insurance Building, és ezzel elindult útjára a valódi felhőkarcolók építése. Ez a középnyugati nagyváros járt elöl, ma is káprázatos élmény a hajókirándulás a várost átszelő Chicago folyón, melynek a belvárosi szakaszát mindkét oldalon úgyszólván "összeboruló" felhőkarcolók szegélyezik. Napjainkban 126 ilyen épület tömörül a város szívében, ami Chicagót a világ 11-ik legtöbb felhőkarcolóval rendelkező városává teszi. New Yorkban még több, 317 felhőkarcolót találunk, ami a nyugati világ legnagyobb tömegű magas épülete. Ezt csak Hong Kong és Sencsen szárnyalja túl 554 illetve 405 ilyen épületével.
1930-ban két New York-i épület versengett a legmagasabb címéért, a 283 méter magas Bank of Manhattan, majd a 319 méter magas Chrysler épület. A New York-i felhőkarcolók sorából is kiemelkedik a 381 méter magas, 1931-ben épített 102 emeletes Empire State Building, a 131 szintes, 472 méteres lakóház, a Central Park Tower, a 427 méter magas Vanderbilt épület, és a 426 méteres, 96 emeletes 432 Park Avenue. Az elpusztított World Trade Center két ikertornya 417 méteres, 110 emeletes volt.
2024-ben az Amerikai Egyesült Államokban 240 olyan felhőkarcoló állt, melyek magassága meghaladja a 200 métert, közülük 29 emelkedik ki szupermagasságával, és további 850 épület magasabb, mint 150 méter. Ezekhez képest Los Angeles lemarad 37, 150 méternél magasabb épületével, melyek közül 21 200 méternél is magasabb. Már itteni életem idején, 2017-ben épült fel a város legmagasabb, 335 méteres épülete, a Wilshire Grand Center.
Az Egyesült Államok a felhőkarcolókat illetően 1998-ig játszott vezető szerepet. Ebben az évben épült fel a 452 méter magas Petronas Towers Malajziában, és ezt követően Ázsia nyomult előre.
2004-ben épült az 508 méter magas, 101 emeletes Taipei 101, és 2010-ben készült el Dubaiban a világ legmagasabb, 830 méter magas épülete, a Burdzs Kalifa. A XXI. század eleje óta a Közel-Kelet, Kína és Délkelet-Ázsia tört az élre. 2024 decemberében a világ 95 legmagasabb épületének fele már Kínában állt. Amikor Sencsenben jártam és szállodai szobám erkélyére kiléptem, körülvett a felhőkarcolók tömege. Ijesztő volt. Oroszország sem kivétel többé: a Vosztok torony 374 méter, az OKO lakóház torony 354 méteres, a Merkury torony pedig 339 méter magas. Ma már egyértelműen presztízskérdés, ezért versenyt futnak egymással az országok a felhőkarcolók építésében.
A felhőkarcolókat mindig megcsodálom mint az emberi alkotóképesség acélba-kőbe-üvegbe öntött megtestesülését. Ma is átérzem a csodát, mikor az Empire State Buildig tetejéről nézhettem New Yorkot. Egy csoportban látni ezeket a hatalmas, gyönyörű házakat valóságos élmény, amit nem lehet elunni.
De valahogy úgy vagyok velük, mint Petőfi Sándor a “zordon” Kárpátokkal: “Tán csodállak, ámde nem szeretlek”. Lehet, ez abból adódik, hogy - egyetlen budapesti évet és néhány külföldi szállodai epizódot nem számítva – úgy hozta a sors: egész életemben az első emeleten laktam. Most is első emeleti dolgozószobámban írom ezeket a sorokat. Igaz, kétszintes házunkban ez amerikai szóhasználattal a második emeletnek számít, mert itt a földszintet nevezik első emeletnek. De az Akácfa utcában ez nem így volt, és mégiscsak az a mértékadó.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.