Ne tévesszen meg bennünket Nagy Feró kénytelen-kelletlen előadott bocsánatkérése, melyet vállalhatatlan kijelentése után adott elő eszmetársai hosszas noszogatására! „A nemzet csótánya” egy őszinte pillanatában bagatellizálta el a Szőlő utcai javítóintézet letartóztatásban lévő igazgatójának rémtetteit, és próbálta rátolni a felelősséget az intézetvezető által kihasznált áldozatokra.
A Nemzeti Együttműködés Rendszerének számos prominense határolódott el nyilvánosan a szerintem inkább Orbán Viktorhoz való lojalitásáért, semmint életműve okán Kossuth-díjjal kitüntetett zenésztől, hiszen a tavalyi év megmutatta, a kegyelmi botrányhoz hasonló ügyek mekkora népszerűségvesztést okozhatnak a Fidesznek. Feró azonban mindössze azt mondta ki hangosan, amit a jelenlegi kabinet holdudvarának apraja-nagyja gondol erről az esetről.
A javítóintézetekben, gyermekotthonokban tulajdonképpen a vezető tölti be a családfő szerepét, ergo a Szőlő utcában történtek nem függetleníthetők az Orbán-kormány által favorizált patriarchális családszemlélettől. E középkort idéző felfogás szerint a családfő úgyszólván élet-halál ura, tetszése szerint bánhat hozzátartozóival – az igazságszolgáltatásnak pedig nincs dolga az esetleges bántalmazásokkal, azok a „család” magánügyének számítanak.
Nem annyira a tettesek kiterjedt politikai kapcsolatrendszere, mint inkább az orbáni államnak ez a nagyvonalú nemtörődömsége vezetett odáig, hogy pedofil bűnelkövetők hosszú esztendőkig garázdálkodhattak a gyermekvédelemben, esetenként állami elismerések birtokosaiként. És nem kizárólag a Beatrice frontemberének ominózus kijelentése tanúskodik bagatellizálásról és áldozathibáztatásról: a jogerősen elítélt Vásárhelyi János lelkileg megnyomorított áldozatait hallgatásra ösztönző Kónya Endrének adott államfői kegyelem ugyancsak megmutatja, a „keresztény kurzus” reprezentánsai miként vélekednek a történtekről.
A patriarchális családmodell kormányzati preferálása persze nemcsak a gyermekvédelmi intézmények falain belül eredményez rémségeket. Úgyszólván hetente kapunk arról híradásokat, hogy Magyarország valamelyik településén volt vagy jelenlegi partnerét bántalmazta, esetleg meg is ölte egy elvakult tettes. Renner Erika tragédiája, vagy a pesti belvárosban ír párja által meggyilkolt japán anya esete azt mutatja, hogy a hazai hatóságok eszköztelenek, netán szándékuk sincs a nemritkán halállal végződő abúzusok hathatós megelőzésére. A szándék hiányára utal mindenesetre az Isztambuli Egyezmény ratifikálásának megtagadása az Orbán-kabinet részéről.
S hogy miért kívánja makacsul restaurálni hazánkban Orbán Viktor ezt a nők, gyermekek tömegeinek temérdek szenvedést okozó, elavult szemléletet? Egyszerű a válasz: egy zsarnoki családfő keze alatt felnőtt választópolgár az államhatalom részéről is könnyebben elfogadja majd az önkényt. Ez pedig eminens érdeke autokratikus hajlamokkal megáldott miniszterelnökünknek.