Ólomszennyezett a víz a népegészségügyi központ székhelyén, van, ahol a határérték huszonegyszeresét mérték – írja a Telex.
A portál felidézi, 2023. április végén a Nemzeti Népegészségügyi és Gyógyszerészeti Központ (NNGYK) Albert Flórián út 2–6. szám alatti székhelyén dolgozó munkatársai érdekes figyelmeztetést kaptak a korábban ott működő Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-egészségügyi Intézet (OGYÉI) egykori munkatársaitól: ne igyák a csapvizet, mert magas az ólomtartalma. A korábban itt dolgozók palackos vízzel oldották meg a problémát.
Bár az OGYÉI vezetése is tudott róla, hogy ilyen gondok vannak, miután az intézet 2023-ban beolvadt az NNGYK-ba, a laboratóriumokat és a nyílászárókat felújították, a vízvezetékekkel nem kezdtek semmit.
A költözés után az NNGYK dolgozói jelezték a vezetőségnek a problémát, az pedig elrendelte a mintavételt. Az illetékes főosztályvezető az eredményeket továbbküldte az osztályvezetőnek, és a dolgozók is megismerhették az adatokat.
A portál szerint a begyűjtött minták több mint felében, tizenegy darabban volt határértéket meghaladó az ólomszennyezés, ebből négy esetben több mint tízszerese volt az ólomtartalom a megengedett határértéknek. De
az épületek egyikében volt olyan helyszín, ahol a határérték huszonegyszeresét mérték.
A mérést azóta kétszer megismételték, a dolgozók erről már nem kaptak jegyzőkönyvet. A második előtt egy hónapon keresztül napi körülbelül egy órán át folyatták a vizet vízsugárban – ez akkor megoldás lehet, ha a csövekben gyűlik össze ólmos víz, és magával a folyó vízzel nincs probléma, de mivel ennek a megoldásnak az eredményéről már nem értesültek a dolgozók, nem tudni, hogy megoldódik-e így az ólomszennyezés.
A vezetőség a dolgozóknak azt tanácsolta: mielőtt innának belőle, két-három percig folyassák a csapból a vizet, utána fogyaszthatják. A Telex megjegyzi, ez a megoldás azért is kérdéses, mert a telephelyet szinte folyamatosan használták, így ha az összegyűlt víz miatt lenne magasabb az ólomtartalom, az valószínűleg nem ilyen extrém értékeket mutatna. Alternatív megoldásnak azt ajánlotta fel a vezetőség a dolgozóknak, hogy a határérték alatti csapokból fogyasszák a vizet.
Összevonják az NNK-t és az OGYÉI-tA portál megkereste az NNGYK-t, ami megerősítette: ismert előtte a probléma. „A lakosság ivóvíz eredetű ólomexpozíciójának felmérését és értékelését célzó országos ólomprojekt keretében saját telephelyünkön is elvégeztük az ivóvíz ólomtartalmának vizsgálatát. Az észlelt problémák kapcsán mindazon intézkedéseket megtettük, amelyeket az ólom kockázatban érintett lakosság számára is javasoltunk. Tájékoztatjuk, hogy az NNGYK minden telephelyén, minden épületben biztosított a vonatkozó jogszabályoknak megfelelő, biztonságos ivóvíz a dolgozók számára”. Az NNGYK megjegyezte, hogy általánosságban elmondható: az ólombevitelnek csupán 10-15 százaléka származik a csapvízből. „Az ivóvíznyerésre használt hazai vízbázisok sehol sem tartalmaznak számottevő mennyiségű ólmot. Az ólom elsősorban úgynevezett másodlagos szennyezőként, az ivóvízhálózatba beépített szerkezeti anyagokból kioldódva kerülhet a csapvízbe. Régi épületek esetében bárhol előfordulhatnak olyan vízvezetékek, amelyek esetén bizonyos óvintézkedések indokoltak”.
A portál rákérdezett, hogy egészen pontosan milyen módszerekkel biztosítják a tiszta ivóvizet a dolgozóknak, és megpróbálta elkérni a Telex által nem ismert második mérési jegyzőkönyv adatait, de ezekre a kérdésekre nem kapott választ.
Az NNGYK saját ólomszennyezettségi kockázati térképén egyébként a székhelyéről nincsenek adatok. Körülötte azonban rendre pirossal jelölt épületek találhatók, ahol szintén magas az ólomkockázat, így nem csoda, hogy az Albert Flórián út 2–6. is ebbe a kategóriába esik.
A magas kockázati szintről az NNGYK azt írja: a csapvíz ólomtartalmának vizsgálata mindenképp javasolt, és amennyiben az eredmények igazolják, az épületen belüli ólomforrások felderítése szükséges. Arról a portálnak nincs tudimása, hogy az NNGYK a saját székhelyén jelenleg végez-e ilyen vizsgálatokat, erre a központ nem válaszolt a Telexnek. Szintén az NNGYK tájékoztatójában az olvasható, hogy ha az ólomforrás az épület belső ivóvízhálózatában van, a felelősség a tulajdonosé, aki azonban nem kötelezhető az ólomforrás, ólomcsövek eltávolítására.
A közműves ivóvízellátás biztosítása az önkormányzatok feladata, az ivóvízellátás hatósági felügyeletét a megyei kormányhivatalok népegészségügyi főosztálya, illetve kisebb vízművek esetén a járási hivatalok népegészségügyi főosztálya látja el.
