Van a kormánypárti tollforgatóknak egy jellegzetes típusa: arról ismerni fel őket, hogy szerintük a 15 éve – és még 150 napig – miniszterelnök Orbán Viktornak mindig igaza van. Akkor sem inognak meg, amikor egy Orbánnál is nagyobb erkölcsi tekintély (döbbenet, de léteznek ilyenek) teszi nyilvánvalóvá, hogy talán mégsem mindig: ezúttal az idősebbik
Pilhálnak jutott a nemes feladat, hogy a disszonanciát feloldva elmagyarázza a híveknek, mit kell gondolniuk, amikor Leó pápa menekültekről vallott nézetei összeütközésbe kerülnek a Trump–Orbán-féle xenofóbiával.
Az USA-ban most épp a Közép- és Dél-Amerikából érkezett, spanyol anyanyelvű, katolikus vallású bevándorlókat üldözik. Ami a pápának nem tetszik, Pilhál György viszont láthatóan szívesen nézi a párttévén esténként egy kóla-popcorn mellett, ahogy marcona amerikai fegyveresek a modernebb külsőségek ellenére a 40-es évek európai zsidóüldözését idéző módszerekkel vadásznak az esetek jelentős hányadában az államrend ellen semmit sem vétő emberekre – nőkre, gyerekekre, idősekre válogatás nélkül –, akiknek a legnagyobb (vagy az egyetlen) bűnük a többségétől eltérő származásuk. Vettük a fáradságot, és végigolvastuk a vonatkozó írásművet, hogy összegyűjtsük az összes érvet, amellyel Pilhál György ezt a polgári-keresztény álláspontot megtámogatja. Íme: „Majd átküldünk néhány elutasított migránst a Hargitai-közösség ajtajain kopogtatni. Allah akbar!” (ismételten: spanyol ajkú amerikai katolikusokról van szó), a békemeneten pedig többen voltak, mint a melegfelvonuláson (?).
Ennyi, itt ér véget a kikezdhetetlen érvlánc; egyetlen lépésnyire attól, hogy a morális ítélőszék kimondja: XIV. Leó ugyanolyan demens vénember (és/vagy idióta), mint amilyen szerintük Ferenc pápa volt.
Köszönjük, Pilhál úr, ennyivel is könnyebb lesz a döntés áprilisban.