Közel egymillióan látták már Orbán Viktor interjúját Rónai Egonnal, ami alapján ugye azt gondolhatjuk, hogy mind a helyszín – ATV – mind a riporter – Rónai – bevált a miniszterelnök számára; sokan látták a beszélgetést, és szinte majdnem mindenről kifejthette a véleményét anélkül, hogy kényelmetlenül kellett volna éreznie magát. (Itt és most nem sorolom azokat a témákat, amelyek nem kerültek szóba, és amelyek talán komfortzónáján kívül helyezték volna Orbánt.) Láthatóan mindkét fél jól érezte magát ezen másfél óra alatt, tehát logikusnak tűnt Rónai Egon kérdése: eljön-e máskor is a kormányfő egy újabb interjúra, van-e esély arra, hogy ne kelljen újabb tizenöt évet várni rá. A válasz így hangzott: „Hogy eljövök-e? Azt kérem, hogy az ATV ne fogadjon el külföldről pénzt. Azt kérem öntől, hogyha velem akar interjút csinálni, ne fogadjon el külföldiektől pénzt. És akkor eljövök.”
Így utólag sajnos ez a társalgást lezáró párbeszéd is erősen kimódoltnak tűnik; alkalom arra, hogy Orbán újra elmondja az általánosan használt elutasítását, amely elutasít minden olyan lehetőséget, amely nem a saját udvarában készített interjúkra, meghívásokra, vitákra vonatkozik. De mindegy is, voltaképpen nincs jelentősége, hogy előre bekészített kérdés volt-e ez, inkább az az izgalmas, hogy mikor is hangzottak el ezek a szavak? Nos, akkor, amikor lezárult egy amerikai kirándulás, amelyről már ki tudja hány bőrt húzott le maga a miniszterelnök, és hányat húzatott le a túra résztvevőivel, és ahonnan akkora bőröndnyi pénzzel tért haza, hogy, feltehetően, egy hajókofferbe fér csak bele (pontos összegről nem tudunk). De vajha egy ország a saját pénzéből, sőt a szövetségesektől kapott (EU) forrásokból nem tud megélni, és emiatt mondjuk Amerikából hoz haza jelentős forrásokat, akkor vajon egy újság, médium miért ne tehetné? Miért ne fogadhatna el pénzt, ha a saját hazájából nem kap, nem hogy elegendőt, hanem egy fillért sem? Egy egész országra gyakorolt amerikai befolyás miért inkább megengedett, mint egy-egy platform életben maradásához szükséges támogatás?
Ez azonban csak költői kérdés, nagyjából tudjuk, mit is válaszolna erre az elnök, ráadásul nem is erről akartam írni, ez csak úgy eszembe jutott. Amiről akartam, az maga az interjú lehetősége, illetve a miniszterelnöki kritériumok. Megkérdeztem a AI-t, hogy mikor adott utoljára nagyinterjút Orbán a Népszavának, és a mesterséges intelligencia sem emlékezett rá. Mert hát én sem. Pedig a Népszava, mi több a Népszava egyetlen munkatárasa sem kap, vagy kapott külföldről pénzt… Azaz dehogynem: volt egy idő, talán három év, amikor a teljesen legatyásított Népszava kapott a német szocdemektől támogatást, de – esküszöm – más külhoni forrásunk nem volt, és ennek is már közel húsz éve. Tehát, és ezt akartam elmondani:
mi abszolút megfelelünk az orbáni feltételeknek, egy lyukas kétfilléres, annyi nem jut nekünk külföldről, vagyis abszolút alkalmasak vagyunk erre az interjúra. Ami mindeképpen unikális lenne mind az Ön, mind pedig a 152 éves lap történetében.
Várjuk tehát egy történelmi beszélgetésre...