A Cockspur Street-i központ az elmúlt hónapokban előnyére változott, az átalakított, modernizált előadóterem színpadát megemelték, így a korábbiaknál összehasonlíthatatlanul jobban lehet látni, korszerűsödtek a technikai feltételek, sőt kényelmesebb székek is várják a közönséget. A kulturális intézet missziójának megfelelően a programok túlnyomó részben angol nyelven zajlanak, de a Radix, azaz Gyökerek elnevezésű műsor kivételesen magyarul hangzott el, a megértést írásos fordítás segítette.
A budapesti közönség az év elején a Zeneakadémia Solti termében már hallhatta ezt a rendhagyó koncertet, melynek "ötletgazdája" és szólistája a Londonban élő, a világ hangversenytermeit járó, de a manchesteri zeneakadémián is oktató Győri Noémi fuvolaművész volt. A zongoránál a bravúros technikájáról és érzelmekkel töltött játékáról egyaránt ismert, Liszt Ferenc-díjas Balog József foglalt helyet, az alkalom különlegességét pedig a ritkán hallható zenéken kívül Röhrig Géza közreműködése adta. A leginkább az Oscar-díjas Saul fia film főszerepével azonosított költő, esszéíró és még sok más a "semmike-dalok" címet viselő kötetéből olvasott fel a muzsika hangulatához kitűnően illeszkedő verseket. Az intézet program-menedzsere, Muzslai Virág lapunknak elmondta, hogy a koncertet Győri Noémi családtörténe ihlette, lényege az első perctől a családi és kollektív múlt megismerése, gyökereink felkeresése volt. A londoni kulturális intézet kiemelten fontosnak tartja, hogy olyan zenei és művészeti projekteket valósítson meg, melyek gondolatébresztő hatást gyakorolnak a közönségre. Ebbe a koncepcióba, az éves műsorfolyamba tökéletesen beleillett a Radix-összeállítás, melynek mottója az lehet, hogy jelenünk nem lehet teljes múltunk ismerete nélkül. Ez a gondolat a valóságban, de láthatatlan gyökereken keresztül is összekötött egy remek zongoristát, egy kiemelkedő fuvolaművészt és egy költőt, akik együtt ritkán léptek még színpadra.
Ami a felváltva felcsengő fuvolamuzsika és versek zenei oldalát illeti, Győri Noémi auschwitzi túlélő nagyapja, Győri (Rothman) György visszaemlékezései, s ezen túl a zenének a túlélésben játszott szerepe hatására került közel a vészkorszakhoz és fedezte fel a második világháborúhoz közeli évek meglepően gazdag fuvolatermését. Az est programja három téma körül forgott, a judaizmus, a gyermekkor és a halál. A művésznő mindhárom részt Paul Ben-Haim, Németországban született, 1984-ben Izraelben elhunyt zeneszerző Dal szöveg nélkül című művének egy-egy tételével indította el, majd Mieczysław Weinberg lengyel, szovjet, orosz zongorista és komponista, Dick Kattenburg holland, illetve Erwin Schulhoff osztrák-cseh alkotó szerzeményei hangzottak el. A komponisták közül az utóbbi kettő Auschwitzban, illetve a würzburgi börtönben fiatalon pusztult el. A közönséget érezhetően meglepte a Győri Noémi által oly körültekintően kiválasztott darabok, szonáták változatossága, hol lírai, hol komor, hol szinte játékos tónusa. A virtuóz módon előadott zenékhez a már említett közös gyökerek révén minden erőltetett asszociáció nélkül is jól kapcsolódtak Röhrig Géza reménytelenségről, kiszolgáltatottságról, anyahiányról, elhagyatottságról szóló, önéletrajzi ihletésű fájdalmas versei, melyek a gyermekkori magány legsötétebb bugyraiba engednek bepillantást. Ahogy azonban a fuvola-zongora zenékből gyakorta sugárzik ki a remény, a semmikékben el is hangzik, hogy "Minden ízemben gyűlöllek remény", vagy még drámaiabban, elkeseredettebben: "A remény svédasztalára hánytam magam neki". Bár Röhrig Géza nyilván "fújja" saját verseit, egy halom, időnként elpotyogtatott papírlapról olvasta fel őket, ami nem csak a lámpalázon segíthetett, hanem megmaradhatott saját világában, már csak a gyakori sötétség miatt sem került szemkontaktusba a kamaratermet megtöltő közönséggel.
A klasszikus és modern repertoárt egyaránt népszerűsítő Győri Noémi tökéletességre való törekvését jelzi, hogy amint a Zeneakadémián, a Liszt Intézetben is egy külön az alkalomra készített izgalmas dizájner ruhában jelent meg.
