Ma azt mondják be a jereváni rádióban, hogy este kilenctől – magyar idő szerint hattól – vb-selejtező lesz a helyi Szargszjan stadionban. (A névadó a kilencvenes évek elejének hegyi-karabahi háborúja idején az örmény erők parancsnoka volt, aztán honvédelmi miniszterré, majd miniszterelnökké lépett elő. Az örmény nemzetgyűlés elleni fegyveres támadás során 1999. október 27-én, negyven éves korában meggyilkolták.)
A találkozó előtt a magyar csapat a második, az örmény a negyedik helyen áll a csoportban, a sereghajtó az eddigi négy fordulóban három meccsen még csak gólt sem szerzett. Egy alkalommal megtörtént a csoda, a szovjet utódállam válogatottja megzörgette az ellenfél hálóját, ráadásul kétszer is, így a szintén ibolya szerény képességű írek 2-1-es vereséggel távoztak az örmény fővárosból.
Nincs mitől tartani tehát, a csodák tulajdonsága ugyanis, hogy egyszeriek. Igaz, a házigazdák hatot is megnyertek legutóbbi húsz otthoni mérkőzésük közül, de tizenegyet elvesztettek. Győztek egyaránt kétszer Írország és Lettország, egyszer-egyszer Kazahsztán és Montenegró ellen. Döntetlent játszottak Liechtenstein, Ciprus és Wales csapatával, kikaptak kétszer Észak-Macedóniától, továbbá Németország, Skócia, Ukrajna, Törökország, Horvátország, Koszovó, a Feröer-szigetek, Grúzia és Portugália együttesétől. Legsúlyosabb vereségük 0-5 volt, ezt háromszor is elszenvedték (Észak-Macedónia, Ukrajna és nemrégiben Portugália legjobbjaitól).
Szövetségi kapitányuk, Jegise Melikjan játékosként viszonylag szebb időket élt meg, 29 válogatott szereplése alkalmával 9 győzelem, 6 döntetlen és 14 vereség volt a mérlege. Az egyik „zakót” Lothar Matthäus magyar válogatottja adta rá 2004 februárjában a ciprusi Pafoszban, ahol Babos – Fehér Csaba (Bodnár), Dragóner, Komlósi, Bodor – Dárdai (Torghelle), Lisztes (Kovács Zoltán), Németh Norbert, Lőw – Szabics (Lendvai), Kovács Péter (Gera) összetételű honfitársaink 2-0-s sikert arattak.
Ha a tisztelt olvasó esetleg nem mindenkire emlékszik is diadalmas hazánkfiai közül, le kell szögezni: a 16 magyar labdarúgóból 10 légiós volt, azaz külföldön futballozott. A gólokat is két Bundesliga-Spieler, az akkor stuttgarti Szabics Imre és brémai Lisztes Krisztián szerezte.
A találkozót mindössze 300 néző tekintette meg, ez azonban a vesztesekre aligha hatott riasztóan, mivel a 2024/25-ös örmény bajnokság mérkőzéseinek látogatottsági átlaga 354 volt, kicsinyke az örmény mag. (Az NB I múlt hétvégi fordulójában csaknem tízszeres – 3427-es – középértéket jegyeztek fel, és az sem tanúskodott kirobbanó érdeklődésről.)
A magyar válogatott 7-7 győzelmet és döntetlent, valamint 6 vereséget számlált legutóbbi húsz vendégfellépésén, ám a hét sikerből négyet még 2021-ben és 2022-ben ért el. Azóta csak Szerbiában (2-1), Bosznia-Hercegovinában (2-0) és Azerbajdzsánban (2-1) győzött, továbbá „ikszelt” Montenegróban (0-0), Litvániában, Bulgáriában és az idén Írországban, Portugáliában (mind 2-2), alulmaradt kétszer Németországban (0-2, 0-5), valamint Hollandiában (0-4), Írországban tavaly (1-2) és ez év tavaszán Törökországban (1-3).
Marco Rossi: Nincs helye alibinek, nem foghatunk semmit az időeltolódásra, a pályára vagy bármireMa azonban nincs győzelmi kényszer; amennyiben a vasárnapi záró fordulóban az íreket itthon felülmúlja az együttes, úgy Jerevánban a döntetlen is megfelelő eredmény. Ám a magyar esélyek jobbak, mert a vendéglátóknak nincsenek olyan játékosaik, amilyenek a kapuhoz legközelebbi magyar hármas tagjai, Szoboszlai Dominik, Sallai Roland és Varga Barnabás. Ráadásul relatíve legjobbjaik egyike, a 64-szeres válogatott Tigran Barszegjan dublini kiállítása miatt nem játszhat.
Igaz, a magyar együttesből hiányzik a legújabb kapus felfedezett, a kiválóan bemutatkozó Tóth Balázs.
De a hurráoptimizmus csírája nélkül is bízvást remélhető, hogy Jerevánban nem a magyar háló előtt zajlanak az események.
