Orbán Viktor egy zseni. De legalábbis nagyon jó az orra. Vagy ha egyik sem, akkor ördögi mázlija van. A 2010-es évek elején, Barack Obama elnöksége (és Hillary Clinton külügyminisztersége) alatt arra jutott, hogy semmi jóra nem számíthat a demokrata párti kormányzattól, mert az folyton a demokratikus intézményekkel, a hatalom fékeivel és ellensúlyaival, az emberi jogokkal meg a sajtószabadsággal jön. Így aztán elhatározta, hogy kibekkeli, amíg majd újra a republikánusok kerülnek hatalomra. De ez is kevés volt, hiszen korábban a konzervatívoknál is szerzett rossz pontokat, többek között a szélsőjobboldali Csurka Istvánnal való összejátszása révén. Neki az kellett, hogy Amerikában is vele hasonszőrű, populista, egyeduralomra törő személyiség bukkanjon fel, és amikor a színen megjelent Donald Trump, Orbán nem habozott összes zsetonját betolni az asztal közepére. Ha Magyarország nem is, de ő nyert, és azóta is szinte folyamatos nyerésben van. Most pedig Washingtonba repült kasszírozni.
Amit kap, az neki, a belső körnek és a pártjának nyilván jó lesz: a kettős adóztatás újbóli kizárása eleve inkább a vagyonos vállalkozóknak fontos, ha meg sikerül elérnie, hogy az orosz energia importja miatt ne sújtsák Magyarországot amerikai szankciók, akkor marad a Molnál az ukrajnai háborúban keletkező extraprofit, amiből tovább lehet finanszírozni a kormány propagandagépezetét meg a választások előtti osztogatást. Trump azonban közismerten „tranzakciós” elnök, hoci-nesze alapon működik. Az a minimum, hogy Orbánnak a kamerák előtt és a zárt ajtók mögött is az egekbe kell magasztalnia, javasolnia a béke-Nobel-díjra, esetleg még életében a szentté avatásra. (Más kérdés, hogy az első amerikai pápa, Leó, akinél Orbán a napokban vizitált, pont most bírálta minden eddiginél élesebben Trump embertelen bevándorlási politikáját.) Ezen túl azonban az is valószínű, hogy a miniszterelnöknek nem lesz elég a talpnyalás; ha diadalmasan, eredményeket felmutatva akar hazatérni, akkor lényegi dolgokban is Trump kedvében kell járnia.
Vannak olyan, legalábbis részben vágyvezérelt feltételezések, miszerint Trump az Ukrajna EU-csatlakozási tárgyalásai elé gördített orbáni akadályok felszámolását kérheti. Ez mindenképpen szerencsés lenne, de alighanem olyan kérdés, amelyben Orbán a választások előtt nem engedhet. Legalábbis nyilvánosan nem – egyelőre csak olyasmit ígérhet, hogy később megfontolja a dolgot, amit viszont Trump nem tud sikerként felmutatni. Márpedig arra mérget vehetünk, hogy ő csodálatos sikerekről fog beszámolni, akár lesznek ilyenek, akár nem.
Ugyanezt teszi majd a magyar kormányfő is, aki idehaza vesztésre áll, és úgy kell neki minden elismerés, mint egy falat kenyér. A pompa és a szép szavak tehát garantáltak, ami meg az óriási jelentőséget, a kétoldalú kapcsolatokban nyíló új fejezetet illeti, azt érdemes némi szkepszissel kezelni. Elvégre könnyen lehet, hogy az amerikai legfelső bíróság nemsokára kicsavarja Trump kezéből a vámfegyvert, és jövő ősszel a képviselőházi többsége is veszélyben lesz.