A világpolitikai erőviszonyok alakulása miatt újabb aktualitást kapott egy tavaly őszi megállapodás, amelynek gyakorlatba ültetése igencsak akadozik. 2024. november 5-én Biskekben, Kirgizsztán fővárosában tartotta éves csúcstalálkozóját a Türk Nyelvű Államok Együttműködési Tanácsa (Türk Tanács), ahol megállapodtak arról, hogy a tagállamok egységesítik írásrendszerüket, s 34 betűből álló egységes latin ábécét vezetnek be.
A török lapokban megjelent méltatások szerint azzal, hogy a türk nyelvű államokban egységes betűkészletet használnak majd megkönnyíti az egyes népek közeledését. Nyilván ez egy leegyszerűsített megközelítés, hiszen az elmúlt másfél évezred különálló kulturális, politikai és nyelvi fejlődése meglehetősen távol terelte egymástól ezeket a népeket. Olvasom az interneten a bejegyzéseket arról, hogy mennyire értik vagy félreértik egymást az anatóliai törökök és a közép-ázsiai türk nyelvű államok polgárai. Kiderül, hogy a megértés nem teljesen kölcsönös és csak nagyon alapszinten működik. Ugyanakkor az üzleti, kulturális kapcsolatok, munkavállalás miatt nagyon sok közép-ázsiai tanul, dolgozik Törökországban, ahol gyorsan megtanulják a rokon nyelvet. Általában véve a közeli rokon nyelvek beszélői értik egymást, például a törökök, azeriek és türkmének viszonylag könnyen tudnak társalogni. Ugyanez vonatkozik a kipcsák család tagjaira: kazahok, kirgizek tatárok, karakalpakok, baskirok elég jól értik egymást, akárcsak a karluk családba tartozó ujgurok és üzbégek. Már nem ez a helyzet a távolabbra sodródott szibériai török nyelvekkel, mint amilyen a jakut, vagy tuvai, vagy az ogur nyelvcsaládból egyedül fennmaradt csuvas nyelv.
A közép-ázsiai államok számára az írásváltás mélyen politikai ügy, s ezért a török sürgetés ellenére sem rohannak vele. A sajtójelentések arról szólnak, hogy Kirgizsztán vezetése inkább levenné a kérdést a napirendről. Kazahsztánban törvény rendelkezik a latin betűs ábécé idei teljes bevezetéséről, miután hosszabb ideje egymás mellett használatos a cirill és a latin változat.
A sajtójelentések szerint azonban Kaszim-Zsomart Tokajev elnök inkább halasztaná a végleges áttérést és nem sietné el a szakítást a cirill betűkkel. Hasonló a helyzet Üzbegisztánban. Pár éve magam is tapasztaltam: ott a latin betűk voltak többségben a hivatalos feliratokon, de a kereskedelmi és reklámtáblákon a cirill írás uralkodott. Azerbajdzsánban a latin betűs feliratok voltak többségben, cirill írást alig láttam. Viszont gyakran hallottam, ahogy a helyiek egymás között oroszra váltottak, és láttam, hogy cirill betűkkel jegyzetelt egy helyi kolléga.
Az autoriter Azerbajdzsánban és Türkmenisztánban már a kilencvenes évek elején vita nélkül áttértek a latin betűkre. Üzbegisztánban ez lassabban ment, Kazahsztánban pedig akadozik. Nyilvánvaló, hogy az ábécé-váltás eleve politikai volt: a függetlenné lett volt szovjetköztársaságok ezzel is jelezték, milyen irányba tartanak, meg kívánják-e tartani a sokféle kapcsolatrendszert, a függéseket és alárendelést, amely a cári gyarmatosítás, majd a szovjethatalom idején kialakult Oroszországgal. Ahol a szénhidrogénvagyon biztosította a helyi hatalom függetlenségét (Azerbajdzsán, Türkmenisztán) a leválás gyorsabban ment, miközben a lakosságnak ugyanolyan feladatot jelentett, mint másutt.
Kirgizisztán az Oroszországnak politikailag, gazdaságilag és kulturálisan leginkább kiszolgáltatott legszegényebb „közelkülföld”. Érthető, hogy az orosz kapcsolatok ilyen mértékű lazítására nehezen szánja rá magát az ottani elit. (Egyébként ez a helyzet a perzsa helyi változatát használó Tádzsikisztánban is. Ott is marad a cirill ábécé.)
Ennek fényében érdekes gesztust tett Recep Tayyip Erdogan török elnök a türk államok legutóbbi, október 6-7-i azerbajdzsáni csúcstalálkozóján. Két könyvet ajándékozott a többi résztvevőnek. Az egyik Csingiz Ajtmatov világhírű kirgiz író műveit tartalmazta, a másik ősi török mondákat. Mindkét könyvet a javasolt új írásmóddal nyomtatták. Eléggé egyértelműen jelezte ez a török hatalmi szándékokat.
A TRT állami médiavállalat kommentárja már egyenesen a török nyelvcsaládhoz tartozó népek egységesüléséről, közös kultúrájáról, gazdasági fejlődéséről vizionált, ami ezzel a közös írásmóddal válik lehetségessé. A török elnöknek ugyanis erős vágya, hogy olyan látványos külpolitikai sikert érjen el, amely őt az államalapító Kemal Atatürk mellé emeli. A pántörök egység, új birodalomépítés ilyen cél, s a török elnök feltehetően hisz benne, hogy ezt a nyelvi eszközökkel, így az egységes ábécével is lehet elősegíteni.
A pántörök álmoknak az ábécé-egységesítésével történő gyors megvalósítását azonban gyakorlati akadályok nehezítik. Kazahsztánban például ugyan sok híve van az orosz-szovjet múlttól való demonstratív leválásnak, de a politikát óvatosságra inti több belpolitikai és külpolitikai tényező. Először is itt él a legtöbb orosz nyelvű állampolgár, továbbra is húsz százalék körül van az arányuk. (Az orosz a második hivatalos nyelv.) Sokan az ország északi részén élnek egy tömbben az orosz határ mentén. Az Ukrajna elleni háború kitörése után többször elhangzottak orosz részről olyan nyilatkozatok, amelyek határrevízióval fenyegettek, a kazah államiság létjogosultságát tették kérdésessé, amikor a hivatalos kazah álláspont nem tetszett Moszkvának. A kazah gazdaság is – ha csökkenő mértékben is – de kiszolgáltatottja az orosz piacnak és tranzitnak. Ez utóbbi fokozottan érvényes a sokkal szegényebb, de szintén elszigetelt más türk nyelvű államokra, de Tádzsikisztánra is. Elegendő arra gondolni, mennyire fontosak gazdaságaiknak az Oroszországban dolgozók hazautalásai. Ez is az oka annak, hogy a türk írásegység nehézkesen, vagy alig valósul meg.
Megkérdeztem egy hazai orientalistát, mi a véleménye nyelvészeti szempontból a török kísérletről.
Szerinte ugyanaz ezzel a gond, mint a cirillel, a javasolt latin ábécé sem tükrözi szerinte a türk nyelvek hangzóit.
Úgy véli, Erdogan és köre voltaképpen a törökországi török nyelvet szeretné megtenni egyfajta lingua francának, közvetítő nyelvnek a volt szovjet köztársaságokban. Ebbe komoly energiát fektetnek és sikeresek is, például az oktatásban – mondta a névtelenséget kérő szakértő. Kulturális értelemben a korábbi orosz vezető szerepet akarják betölteni. Politikailag is ez a cél, de az sokkal nehezebben megy. Az orosz és a szovjet idők rendkívül erős nyomot hagytak a térségben, ezzel a törökök nem tudnak versenyezni, az orosz megmaradt üzleti közvetítő és kultúrahordozó nyelvnek a nyomuló angol mellett – vélekedett a turkológus.
Kis türk írástörténet
Az első türk írásos emlékek a VIII. század első harmadából maradtak fenn két mongóliai kőoszlopra vésett feliraton. Az orhoni feliratokat meg tudták fejteni, a szöveget a türk mellett kínai nyelven/írásjelekkel is felvésték. Később a türkök használták a mongol/ujgur írást, majd az iszlámmal megérkezett az arab/perzsa betűkészlet, amely a XX. század első harmadáig volt általános. A húszas években, amikor Törökországban áttértek a latin ábécére a Szovjetunióban is ilyen írásreformot hajtottak végre. A harmincas évek végén Moszkva meggondolta magát és az addigi latin ábécé helyett cirill alapú írást vezetett be valamennyi területén élő török népnél, de a finn-ugor és más nyelvű nemzetiségeknél is. Ez az az állapot, amivel a Szovjetunió szétesése után szakítani akartak a függetlenséget szerzett volt tagköztársaságokban. Azoknak a népeknek – mint a például a tatárok – akik Oroszországban rekedtek, ilyenről nem illik álmodozniuk, ezt ugyanis Moszkva alkotmányos előírással megtiltotta nekik.
