Már az amerikai Stanford egyetemen is felfigyeltek arra az egyedülálló teljesítményre, amit a szerb diákok mutattak fel. Egy keddi panelbeszélgetés résztvevői arra a következtetésre jutottak, hogy az újvidéki vasútállomási tragédia nyomán szárba szökkent szerbiai egyetemista mozgalom az ellenállás globális modellje lehet, a szerbiai hallgatók példát mutathatnak a világnak abban, miként lehet kitartóan és szervezetten küzdeni az igazságosságért és a demokráciáért. Márpedig azzal világszerte egyre nagyobb a baj, a modern diktatúrák, autokráciák, a populizmus és szélsőségesség futótűzszerű terjedésének ellenszerét egyelőre nem találja a világ.
Az 1968-as francia diáklázadások óta tudjuk, mekkora erőt jelent a tanult ifjúság megmozdulása, arra viszont még sosem volt példa, hogy egy egyetemista mozgalom egy év múlva is szervezetten, egyre erősebben, önmagát is korrigálva képes legyen komoly társadalmi-politikai szereplőként fennmaradni, fenntartani a társadalmi érdeklődést, mi több, formálni saját országa politikáját. Erre még nem volt példa a történelemben, eddig minden egyetemista mozgalom legfeljebb néhány hónap után kifulladt, miután bizonyos engedményekre kényszerítették a hatalmat, amely ellen lázadtak. Szerbiában azonban valami egészen más történik, ezért is érdeklődtek az újvidéki és belgrádi egyetemisták részvételével zajló kerekasztal beszélgetés iránt nemcsak az amerikai diákok, hanem politológusok és társadalomkutatók is.
De mi is történik Szerbiában? Egy korábban a politika iránt egyáltalán nem érdeklődő, ideológiailag sokszínű generáció tagjai felrázták a szerb társadalmat, amely már kezdte elveszíteni a hitét a tekintetben, hogy a tizenharmadik éve regnáló korrupt, illiberális, a jogállamiságot és Szerbia demokratikus jövőjét lépésről-lépésre felzabáló hatalom demokratikus úton elmozdítható. Ha most rendeznének választásokat a szomszédos balkáni országban, a diákok mozgalma minden hagyományos politikai erőt megelőzve, a mindent leuraló kormányzó párttal szemben is 12 pontos előnnyel nyerne.
Márpedig lesz választás, ezt maga Aleksandar Vučić elnök ígérte meg a diákok követelésének nyomására még augusztusban. Időpont még nincs, Vučić húzza az időt, de arcvesztés nélkül kihátrálni már nem tud.. Egyelőre csak színes forradalmat, a csúnya nyugati demokráciák által finanszírozott, a szerb szuverenitás elleni merényletet kiált, „külföldi ügynökként” tünteti fel a jogállamért és demokráciáért következetesen kiálló fiatalokat, de előbb-utóbb kénytelen lesz kiírni az előrehozott voksolást. Ami viszont több szempontból is mérföldkő lesz. Ha a diákoknak sikerül szabad választáson térdre kényszeríteni egy, a vučićihoz mérhető hatalmi polipot, akkor kitartásukkal valóban megteremtették a demokratikus ellenállás új modelljét. A fő kérdés azonban az, lesz-e szabad választás, Vučićék bevállalhatnak-e még egy tiszta, egyenlő feltételek mellett zajló megmérettetést vagy számukra már csak a putyini, erdogani út maradt? A válasz nemcsak Szerbiát érdekli, hiszen ez is globális mintaként szolgálhat, jelesül a késélen táncoló autokráciák számára.