Liverpool és november 4. futballtörténetileg is összekapcsolódik: 1970-ben a Mersey-parti városban e napon zajlott a BEK első tizenegyes-párbaja. Ez volt a szisztéma Love Me Do-ja, igaz, nem az Anfield – nem is az Abbey – Roadon, hanem a Goodison Parkban, amelyet 1966. július 15., a frenetikus magyar–brazil vb-gála (3:1) óta olyannyira szeretünk.
Az 1969/70-es évad finalistáinak egyike, a glasgow-i Celtic (3:0 és 0:3 után) még pénzfeldobással jutott tovább a Benficával szemben. Majd az UEFA bevezette a tizenegyesrúgásos ráadást, amelynek premierjét Kispesten, a Honvéd–Aberdeen első fordulós KEK-visszavágón láthatták a nézők. A skóciai 1:3 és az itthoni 3:1 után Bicskei Bertalan döntött: kapus lőtte kapusnak (Bobby Clarknak) az utolsó tizenegyest.
A BEK-ben a második körben jött el az első párbaj ideje, az Everton és a Mönchengladbach labdarúgói dupla 1:1 után álltak sorra a tizenegyespontra letett labda mögé. Wolfgang Kleff, a német kapus kifogta a brit csapatban 16 évesen debütáló Joe Royle lövését, majd a végén azt mondta: „Életem legjobb estéinek egyike volt. Ám a kivédett első tizenegyes után csökkent a koncentrációm, túlontúl elteltem attól, hogy hárítottam.”
Az Everton többi rúgója – a világbajnok Alan Ball, a visszavágón mindjárt az első percben gólt szerző Johnny Morrissey, a skót Sandy Brown, valamint az a Howard Kendall, akiről évtizedekkel később megjegyezték: „paródia, hogy soha nem játszhatott az angol válogatottban” egyaránt a hálóba küldte a labdát. A gladbachiak közül viszont Herbert Laumen mellé lőtt, míg Ludwig Müller kísérletét Andy Rankin kapus meghiúsította. Az 1970 és 1977 között ötször – azóta egyszer sem – bajnok Mönchengladbach leghíresebb játékosa, Günter Netzer nem rúgott 11-est.
A továbbjutást – 42 742 további nézővel egyetemben – John Lennon és Paul McCartney is a Goodison Parkban ünnepelte. Majd az Everton Puskás Ferenc edző együttesével, a Panatinaikosszal találkozott, és David Johnson hiába egyenlített a liverpooli mérkőzés utolsó percében (1-1), az egyenesen a döntőig menetelő görög együttesnek az idegenben elért gól után messzemenően elég volt az otthoni 0-0.
Mersey-parti történet ide vagy oda, Liverpool részeit nem lehet összemosni. Az 1966-os FA Kupa-döntőn, amelyen az Everton 0:2-ről fordított 3:2-re a Sheffield Wednesday-jel szemben, Eddie Cavanagh, a győztes csapat törzsszurkolója meccs közben a pályára rohant örömében, a rendőrök nem győzték üldözni. Ezt az embert öreg korában megkereste az angol lapok egyike, és a kékre festett (!) lakásban a riporter megkérdezte tőle, hány pályán járt Angliában. „Mindegyiken, ahol az Everton megfordult – válaszolta. – Kivéve az Anfield Roadot. Oda be nem tettem a lábam.”
Vörös és fehér