Szokatlan nyüzsgés vette körül szombat kora este a Szépilona Kocsiszínt. Az őszi hűvösből a hangárba lépve kellemes meleg fogadta a nézőket: a bejárat mellett egy villamos, szemben a felállított hatalmas vászon hátulja, túloldalán műanyag székek tömött sorokban, a hangszórókból zeneszó. Az ipari tér boltívei lágyan visszhangozták a beszélgetéseket, a hideg vasak és a vetítésre váró emberek izgatott moraja furcsa harmóniát alkotott. A film előtt elhangzó rövid köszöntő megerősítette, amit az alig néhány üresen maradt székből már sejteni lehetett: szinte teltház gyűlt össze, hogy megnézhesse Ratchapoom Boonbunchachoke filmjét.
A vetítés a tervezetthez képest tíz perccel később kezdődött a BIFF nyitó videójával, majd egy, a szervezők részéről kellemes öniróniával kezelt technikai malőrt követően – „Elnézést kérünk, most 250 ember nézheti végig élőben, ahogy a gép meggondolja magát” – kezdődött a film.
Boonbunchachoke rendezői bemutatkozása egyszerre bizarr és megható allegória: különös, lassan építkező történet, amely szép, sokszor képeslapra illő képekkel dolgozik, helyenként talán túlzottan is kimért ritmusban. A Jóravaló kísértet egy férfiról szól, aki halott felesége szellemét egy porszívóban fedezi fel újra, és e különös kapcsolaton keresztül próbálja feldolgozni a veszteséget. A groteszk alaphelyzet mögött azonban komoly társadalomkritika húzódik: a film egyértelműen reflektál Thaiföld munkakultúrájára, a kizsákmányolás és a csendes beletörődés rendszereire, valamint az ország közelmúltjára is, különösen a 2010-es ellenállási mozgalmakra és azok elfojtott örökségére. A „hasznos kísértet” figurája nemcsak a halál után is dolgozni kényszerülő ember tragédiája, hanem annak a társadalomnak a tükre is, amely megpróbálja kitörölni múltját, de a kollektív emlékezet mégis visszakísért. Boonbunchachoke fekete humora, a melankóliába hajló ritmus és az abszurd, mégis gyengéden emberi látásmód együtt teszik különlegessé a filmet: szatíra és gyászmunka egyszerre, amelyben a felejtés lehetetlensége válik a legemberibb motívummá. A történet tempója néhol próbára teszi a figyelmet, de vizuális ereje és a mögötte rejlő gondolat sokáig a nézőben marad.
A helyszín tökéletesen illett a film világához. A kocsiszín ipari terei, a csövek és sínpárok között felállított vászon önmagában is különleges atmoszférát teremtett, de a szervezők erre is lapot húztak: a villamost a feszültebb jeleneteknél időről időre életre keltették, külső és belső lámpáit fel-felvillantották. Először véletlennek tűnt, és a frászt hozta az emberre, de az ismétlődések nyomán nyilvánvalóvá vált, hogy tudatos hangulatkeltésről van szó. Így lett a Szépilona Kocsiszín egyszerre a történet díszlete és szereplője.
Infó: Cinescape. A Useful Ghost (Jóravaló kísértet). Szépilona Kocsiszín, Budapesti Nemzetközi Filmfesztivál (Budapest International Film Festival) 2025. november 1.
