És ön aláírta már, hogy pontosan annyi esze van, amennyit a Fidesz feltételez önről? Ha lenne bennük minimális őszinteség, erről konzultálgatnának a nemzettel – ehelyett egy másik párt nem létező adóemelési terveiről kérnek véleményt (amúgy minek, ha a Tisza-lufi már tavaly tavasszal kipukkadt, az esőmeneten meg nem volt senki?).
A fideszes kampánytotót ezúttal akár ki is lehetett volna tölteni. A kérdésfeltevés már-már értelmesnek tűnt – indokolt lenne politikai eszmecserét folytatni arról, hogy milyen adórendszer szolgálná a leghatékonyabban a társadalmi fejlődést. A szélső-neoliberális egykulcsos Orbán-agyrém szinte biztosan nem szolgálja: 15 év alatt drasztikus, dél-amerikai típusú vagyoni egyenlőtlenségeket hozott létre; világbajnok tempóban gazdagítja a legfelső 5 százalékot, a legalsó 50-et (!) viszont ugyanolyan sebességgel szegényíti. Érdemes lenne érveket hallani mellette vagy ellene, de nem így: „akarja ön, hogy a megemelt adóját dologtalan senkiháziakra és Ukrajna vesztes háborújának finanszírozására költsék?” Ez nem kérdés – ez gyűlöletkeltés, pártérdekű manipuláció és kérdésekbe csomagolt hazudozás.
A 70-es évek végén Ausztriában népszavazást tartottak az addigra már kulcsra kész, vadonatúj atomerőművük üzembe helyezéséről. A szavazást megelőző kampány során a támogatók és az ellenzők patikamérlegen kimérve ugyanannyi forrást, műsoridőt és médiafelületet kaptak az álláspontjuk bemutatására. Ezt hívják társadalmi vitának: a nemzet csak így tud szabadon választani a két lehetséges irány között.
Orbán Viktor most úgy próbálja beállítani a saját, hülyebiztosra fogalmazott, szándékosan ellenőrizhetetlen eredményű politikai tippmixét – amelyet évek óta eleve csak a Fidesz-szavazók szellemi alsóháza tölt ki, mivel a többség nem szereti, ha madárnak nézik -, mintha kötelező erejű népszavazás lenne. Pedig még csak nem is szavazás: kordokumentum az utókornak; bizonyítvány, amit a saját erkölcsi, és a szavazótábora (vélelmezett) intellektuális színvonaláról állít ki a kormány.