Három évvel ezelőtt, 2022. szeptember 26-án a Balti-tenger alatt található Északi Áramlat (Nord Stream) 1-e és 2-es földgáz-vezetékein robbanások okoztak nagymértékű károkat. A vezetékek Oroszországból Németországba szállították volna a gázt, és már régóta politikai feszültségforrást jelentettek. A berlini vizsgálat arra jutott, hogy szabotázs történt, míg Dániában és Svédországban korábban lezárták az ügyet – eredmények nélkül. A német nyomozás feltárta, hogy a robbantást elkövető csoport egy hajót bérelt: az Andromeda nevű jachton közelítették meg a helyszínt, majd 70-80 méteres mélységben helyeztek el robbanóanyagot. Az eljárás során Volodimir Zsuravljov ukrán búvároktató neve merült fel.
Volodimir Zsuravljovot Lengyelországban 2025 szeptember végén fogták el német európai elfogatóparancs alapján. A német ügyészség kérte is a férfi kiadatását, a varsói kormány - és Donald Tusk lengyel kormányfő is - azonban határozottan jelezte, ez nem áll érdekében. Tusk egyúttal bírálta a Nord Stream 2 projektet is: szavai szerint nem a gázvezeték felrobbantása a gond, hanem az, hogy megépítették. Egy lengyel bíróság a napokban pedig már döntött is, elutasítja a német kiadatási kérelmet, s az ideiglenes őrizetbe vételt sem tartja indokoltnak. A testület ítéletében kifejtette, a Németországtól érkezett bizonyítékok túl általánosak, az ezzel kapcsolatos dokumentáció nem volt teljes. A bíróság megjegyezte, a robbanás nemzetközi vizeken történt, így Németország joghatósága is kérdéses. A bírói indoklásban az is szerepelt, hogy a robbantás háborús műveletnek minősülhet, nem pedig klasszikus bűntettnek.
Letartóztattak Lengyelországban egy ukrán férfit, aki részt vehetett az Északi Áramlat felrobbantásábanA döntés túlmutat egy egyszerű kiadatáson. Lengyelország régóta bírálja a gázvezeték projektet, mivel azt a közép- és kelet-európai térség orosz energiafüggőségét növelő konstrukciónak tartja. Ugyanakkor a kiadatás megtagadása feszültséget okozhat Németország és Lengyelország viszonyában: Berlin az európai jogrend tiszteletben tartására hivatkozik, amikor elvárja Lengyelországtól a kiadatást. Lengyelország viszont politikai okok miatt utasítja el ezt: az ország szolidáris Ukrajnával, és az érintett férfi ukrán állampolgár. A védelmében elhangzott lengyel érvelés szerint olyan infrastruktúrát támadt, amely az orosz háború finanszírozását szolgálta.
A Nord Stream vezeték már korábban is viták kereszttüzébe kerültek. Az orosz gázexport és az európai energiafüggőség kérdése mindig is komoly stratégiai kérdésnek számított. A robbanások – függetlenül attól, ki áll mögöttük – rávilágítottak arra, milyen sebezhető az infrastruktúra, és milyen politikai következményekkel járhat a „föld alatti” energialogisztika.
A lengyel álláspont egyértelmű: ha valaki árt Oroszország háborús érdekeinek, ráadásul ezt Ukrajna oldalán teszi –, akkor az nem értelmezhető szokványos bűncselekményként, hanem részben geopolitikai műveletnek nevezhető.
De hiába érthető geopolitikailag Varsó fellépése, komoly jogi aggályokat vet fel, hiszen egy egy EU-tagállam, jelen esetben Lengyelország, ellenszegül a másik tagország (Németország) erőfeszítésének a kiadatás tekintetében. Ez pedig gyengítheti az európai együttműködési rendszert, különösen az európai elfogatóparancs mechanizmusát.
Ugyanakkor az is tény, hogy a kiadatási együttműködés korántsem nevezhető automatikusnak és – amint ez esetben is történt – politikai érdekek is befolyásolják. Lengyelország vezetése jelezte, hosszú távon nem kíván olyan infrastruktúrát támogatni, amelyet Oroszország geopolitikai hatalma kiterjesztéséért hozott létre. „Nem fogunk az orosz gázhálózat védelmében eljárni”, hangoztatta Varsó.
A két ország kapcsolatát egy másik téma is árnyalja: Karol Nawrocki új lengyel államfő ragaszkodik ahhoz, hogy Németország fizessen kártérítést a második világháborús náci rémtettekért. Erről azonban a mindenkori német vezetés hallani sem akar.
A robbantások ügye tehát messze túlmutat egy egyszerű kiadatási vitán. Lengyelország döntése – hogy nem akarja kiadni a gyanúsítottat Németországnak – egyszerre jogi állásfoglalás és politikai nyilatkozat. Az ügy nemcsak egy gyanúsított sorsáról szól, hanem arról, hogy Európa milyen mederben tud együttműködni az energia-, a biztonság- és az igazságszolgáltatás terén akkor, ha az érdekek nem egyeznek.
Le nem zárult eljárás
Az ügy egyik legnagyobb kihívása, hogy még mindig nincs nyilvános és végleges bizonyíték arról, kik és milyen módon követték el a robbanásokat. Németország jelenleg is folytatja az eljárást. Ez pedig azt jelenti, hogy hosszú időn át sérülhet az átláthatóság elve, és felerősödhetnek összeesküvés-elmélet-szerű narratívák, amelyek az ügyet politikai fegyverként használják fel.
