Erre szólított fel Magyarország Kormánya abban a mellékelt levélben, amelyet a legutóbbi nemzeti konzultáció borítékjában kaptam, csakúgy, mint eddig minden hasonló akció esetében. A levélben hozzájárulásomat kérik ahhoz, hogy a jövőben is megkeressenek postai és elektronikus úton.
Ez a levél pontosan olyan szemfényvesztés, mint az egész nemzeti konzultációnak nevezett, nem is titkolt politikai propaganda. Ugyanis azt a látszatot kelti, mintha az eddigi megkeresések az én hozzájárulásommal történtek volna, és a jövőbeni hasonló akciókra is csak az én előzetes hozzájárulásommal kerülhetne sor.
Pedig a Fidesz már 2012-ben, az első nemzeti konzultációt megelőzően gondoskodott arról, hogy ilyen hozzájárulásra ne legyen szükség. Akkor módosították ugyanis a személyi adatokról és lakcímnyilvántartásról szóló 1992. évi LXVI. törvényt úgy, hogy „a Kormány által meghatározott ügyekben” az általános politikai koordinációért felelős miniszter – azaz jelenleg Rogán Antal – felhasználhassa ezeket az adatokat „a polgárok személyre szóló tájékoztatása, illetőleg a polgárok álláspontjának megkérdezése céljából”.
Mivel nálunk az adatok nyilvántartását – ki tudja, miért? – az Energiaügyi Minisztérium végzi, a Rogán-minisztérium adatkezelőként tőlük szerzi be, és 90 napig használhatja fel azokat. Persze azt semmi nem korlátozza, hogy ilyen adatkezelési igénnyel hányszor és milyen gyakran élhetnek. Tehát semmi szükség az én hozzájárulásomra ahhoz, hogy a kormány képében a Fidesz direkt politikai propagandáját akkor és annyiszor zúdítsák rám névre szólóan, amikor és ahányszor csak akarják. Mindezt „természetesen” alkalmanként úgy tízegynéhány milliárd forint közpénzből.
Hasonló lehetőségek az ellentábornak nem állnak rendelkezésére, mivel sem az állampolgárok központilag nyilvántartott elérési adataihoz nem férhetnek hozzá, sem azzal a sokmilliárd forinttal nem rendelkeznek, amit a kormány az adófizetők pénzéből az ilyen konzultációkra (és minden egyéb politikai propagandára is) költ. Ezért ők csak az állampolgárok önkéntes jelentkezése esetén, azok digitális térben vagy esetenként hóban-fagyban, a „kitelepüléseken” történő regisztrációja alapján tudják személyre szólóan eljuttatni a Fideszétől nagyon eltérő gondolataikat a választóknak.
És ilyen ordító előny birtokában volt képe a Fidesznek a mostanit megelőző konzultációt követően azzal savazni a Tisza által indított Nemzet Hangja ellenakciót, hogy azt csak feleannyian töltötték ki, mint az övékét. Ezt a „Holdról is látszó” esélyegyenlőtlenséget érdemes a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény rendelkezéseivel összevetni. Ezek szerint ugyanis a választási alapelvek között előkelő helyen szerepel az „esélyegyenlőség a jelöltek és a jelölő szervezetek között”. Ugyanezen törvény nevesíti a közvetlen megkeresést, valamint a politikai reklámot és hirdetést választási kampányeszközként.
Persze – mint annyi más Fidesz ihlette szabályban – itt is van csapóajtó a rendelkezések megkerülésére. Ugyanis mindezek a jól hangzó malasztok csak kampányidőszakban kötelezők, azt pedig a törvény a választást megelőző ötven napban korlátozza. Hogy ez nyilvánvaló anakronizmus, az a Fideszt soha nem zavarta. Ezek szerint az, ami hazánkban már sok hónapja folyik, a látszat ellenére nem kampány, hanem mondjuk jótékonysági megmozdulás. És ami sárga, pelyhes, csőre van és hápog, az nem kiskacsa, hanem zsiráf…
Orbán Viktor először 2007-ben Tusványoson mondta ki nyilvánosan, hogy „csak egyszer kell nyerni, de akkor nagyon”. És tényleg!
A szerző mérnök-közgazdász.