Azt már a tavaly utazásomkor megtapasztaltam, hogy internettel rendelkező SIM-kártyát csak a feketepiacon lehetett venni külföldieknek. Egyetlen e-SIM-szolgáltató létezett, és az is valószínűleg a talibánok kontrollja alatt.
Amióta a tálibok átvették a hatalmat és bevezették a saríát, a nők jogai elleni korlátozás talán már nem is lehetne durvább, mint ami jelenleg van. Ezután úgy döntöttek, hogy még az internet-hozzáférést is kikapcsolják, és nem is akárhogy: az egész országban, hivatalos bejelentések nélkül. Bár azért sokan tudták, hogy mi következik, mert egyes régiókban már tesztelték az eljárást. De mi is lehetett az oka ennek?
A hír hallatán azonnal felhívtam a Magyarországon élő afgán barátaimat, de ők hozzám hasonlóan semmit sem tudtak. Két nap elteltével viszont elértem az országban lévő barátaimat. Érdeklődtem náluk, mi is történt pontosan.
– Megállt az élet – jött a válasz. – Szó szerint minden megbénult.
Mikor azt kérdeztem, vajon miért történt, és mi az oka, hogy vége lett az internet-szolgáltatásnak, az egyik forrásom elmesélte, mit gyanít a lépés mögött. Ő magas rangú emberekkel, köztük talibánokat kiszolgáló politikusokkal dolgozik. Azt mondta, hogy ez egy tesztüzem volt, és pedig azzal a céllal, hogy leteszteljék, miként reagál a társadalom és a gazdaság. Az internet a nők liberalizálásban nagy szerepet játszik, emellett túl sok külső információt áraszt az országra, és ez a fajta tudás nem tesz jót a hatalom megtartásában. Hiszen az emberek azt látják, hogy a világon mindenhol jobb élni, mint náluk.
Arra, hogy miért is lett vége egy időre az internet-szolgáltatásnak, és mi történik valójában, még részletesebb válasz érkezett. Szerinte a tanult talibánok, akik a mindennapokban irányítják az országot, fellázadtak a mullahok ellen (mollák, nagy tekintélyű vallási vezetők – a szerk.), mert szerintük a sok ellenőrizetlen információ tönkreteszi az egész gazdaságot. Az elégedetlenség amúgy is egyre inkább nő az országon belül, és egyre több a feszültség talibán és talibán között is. Így a mullahok, akik Kandahárban a biztonságot adó helyeikről hoznak nevetséges döntéseket, kénytelen voltak visszaállni.
Volt ismerősöm aki az országban ragadt, mert se ki, se be nem működött a közlekedés a szárazföldi határokon, repülőtér pedig Kabulban nem üzemelt. Bár ő már arról számolt be, hogy azért nem volt teljesen lelőve az internet, de kizárólag 2G sávszélesség volt elérhető, aminél talán még a galambposta is gyorsabb.
Bár nem tudni, hová vezet ez az egész, de azok az az emberek, akikkel kapcsolatban állok, az utóbbi időben egyre nagyobb feszültségekről számolnak be politikai berkeken belül. Hiszen sok ország visszatoloncolta az afgánokat, ami újabb teher az országnak. Néhányan pedig már az újabb háborúra készülnek.
Ez persze mind szóbeszéd, de az igazság az, hogy bármerre is jártam az afgánok között, mindig is úgy hivatkoztak a jelenlegi állapotra, mint ami inkább csak egy kisebb pihenő a következő erőszakos háború előtt. Aminek a hátterében belső és külső feszültség egyaránt állhat.
Riportsorozat a szélsőségesekről és a nők elnyomásáról
Kondor Bence afganisztáni utazásáról több írást is közöltünk már. A tálib hatalomgyakorlás viszonylagos nyugalmáról, a szélsőségesek földjéről és az afgán nők elnyomásáról készült riportok mellé videókat is mellékeltünk.
