XIV. Leó pápa szentté avatott hét embert, köztük egy megtért sátánistát is

Hét új szentet avatott XIV. Leó pápa a Missziós Világnap alkalmából - adta hírül a Vatican News. A katolikus egyházfő a misén tartott szentbeszéde alkalmával Jézus Krisztus azon kérdéséről beszélt, hogy vajon az Emberfia talál-e hitet a földön, amikor majd újra eljön.

„Ma hét tanú áll előttünk, az új szentek, akik Isten kegyelmével életben tartották a hit lámpását. (...) Sőt, ők maguk is lámpásokká váltak, amelyek képesek voltak Krisztus fényét terjeszteni” - fogalmazott a XIV. Leó.

A CNA katolikus hírügynökség cikkében összegezte a hét új szent életútját. Közülük talán a leginkább feltűnő Bartolo Longo története, akinek élete és szentté avatása minden jel szerint azt üzeni, hogy mindig van visszaút: bár katolikus családban nőtt fel, élete egy szakaszában a szó szoros értelmében szembefordult a hitével. Miután jogot tanult a Nápolyi Egyetemen, pápaellenes tüntetéseken vett részt, ateista, majd egyenesen sátánista lett, sőt, sátánista pappá is „szentelték”. Családja imáinak és odaadó barátai, különösen Vincenzo Pepe professzor és Alberto Radente Domonkos-rendi pap hatására azonban megtért, megtagadta múltját és teljes lelkesedéssel visszatért a katolikus egyházhoz. Megtérést követően életét a rózsafüzér, valamint az irgalmasság és a remény üzenetének terjesztésére szentelte, s letelepedett a szegénység sújtotta Pompeii városában, ahol elkezdte egy romos templom helyreállítását, valamint egy Mária-kegyhely építését. Pompeiit virágzó katolikus áhítatközponttá alakította, emellett iskolákat, árvaházakat és jótékonysági intézményeket alapított, különösen a börtönfoglyok gyermekei számára.

Bartolo Longón kívül a következő hat szenttel bővült a katolikus egyház:

• Ignatius Choukrallah Maloyan örmény katolikus érsek, mártír, akit 1915-ben az Oszmán Birodalom által végehajtott örmény holokauszt idején kivégezték, amiért nem volt hajlandó áttérni az iszlámra és megtagadni keresztény hitét.

• Peter To Rot Pápua Új-Guineában élő laikus hitoktató, aki a második világháborúban, a japán megszállás alatt halt mártírhalált. Amikor falujának katolikus papját japán munkatáborba hurcolták, kérésére átvette a település hitoktatását. Szembefordult a vallás betiltására vonatkozó rendelkezésekkel, emiatt 1944-ben őt is elhurcolták, majd 1945-ben méreginjekcióval megölték.

• José Gregorio Hernández venezuelai orvos, aki a „szegények orvosaként” lett ismert. Keresztényi elkötelezettségét a szegények szolgálatában teljesítette ki, gyógyszert és ellátást biztosított nekik. 1919-ben halt meg, miután gyógyszert akart venni egy idős, szegény asszonynak, s út közben elütötte egy autó.

• Maria Troncatti olasz szalézi apáca, aki közel öt évtizedet töltött misszionáriusként Ecuador amazonasi esőerdőjében, az őslakos shuar népcsoport köreiben. Hitoktatói tevékenysége mellett sebészként, fogorvosként, ápolóként, ortopéd szakorvosként és aneszteziológusként is szolgált.

• Carmen Elena Rendiles Martínez venezuelai apáca, aki bal karja nélkül született. Már 15 évesen eldöntötte, hogy szerzetes szeretne lenni. Később megalapította a Jézus Szolgái nevű caracasi szerzetesrendet.

• Vincenza Maria Poloni olasz apáca, aki 1848-ban megalapította a Veronai Irgalmas Nővérek rendjét a szegényekről, krónikus betegekről és idősekről való gondoskodás céljából. Ezt megelőzően, már az 1836-os kolerajárvány idején is saját egészségét kockáztatva dolgozott a sürgősségi osztályokon.

XIV. Leó pápa mai szentbeszédében elmondta, világunk nagy anyagi, kulturális, tudományos és művészeti kincseit nem szabad alábecsülni, de valódi jelentésük hit nélkül elveszik. Hangsúlyozta, amikor azon tűnődünk, hogy Isten mit tesz a megpróbáltatások közepette, alakítsuk át ezt a kétséget imádsággá, felismerve, hogy Isten jelen van mindenhol, ahol az emberek szenvednek. „Amikor fájdalom és erőszak, gyűlölet és háború feszít meg minket, Krisztus ott van a kereszten értünk és velünk. (...) Nincs olyan kiáltás, amelyet Isten ne hallana meg, s nincs olyan könny, amely távol állna a szívétől” - fogalmazott. Végezetül imádkozott, hogy a hét új szent segítsen a szentséges életre való hívatásban, mert a földi hit „így tartja fenn a mennyország reményét”.