Tíz évvel ezelőtt azt jósoltam, hogy a kőolaj és a földgáz - az ismert tartalékokat figyelembe véve akár - még további öt évszázadon keresztül is a gazdasági erőviszonyok legfontosabb mozgatóinak egyike maradhat. Lehet, hogy ez tévedés volt. Nem számoltam azzal, hogy az olajtartalékokban szegény, de világhatalmi ambíciók tekintetében már végsőkig felcsigázott Kína a villanyautózásban találja meg vágyai kiélésének egyik eszközét.
Évekkel korábban az Egyesült Államok a maga óriási olajpala készleteinek felfedezésétől és az alaszkai kőolajtartalékok kitermelésétől remélte visszaszerezni Arábiától a világelsőséget. Ma már más a helyzet. Az amerikai autóipar érdekei a villamosodás fékezését diktálják. Ezért nem tarthatott pár hónapnál tovább Donald Trump és Elon Musk flörtje sem.
Scott Pruitt, a Környezetvédelmi Ügynökség igazgatója már Trump első ciklusában tagadta a klímaváltozás puszta tényét, majd amikor már túl átlátszóan hazudozott, és emiatt lemondatták, a helyébe a szénbányászat egyik lobbistája került. Trump látszólag össze-vissza beszél ebben a témában is, de az autóipart, az olajipart, a vámokat, az ukrajnai háborút érintő nyilatkozatai és lépései következetesen az Egyesült Államok világgazdasági pozícióinak megőrzését célozzák. Ebből következik az ukrajnai háborút érintő egyik legutóbbi megszólalása is, mely szerint Ukrajna akár még az oroszok által elfoglalt területek visszaszerzésére is képes lehet. Ebből az állításából világszenzáció lett, noha abszurditása felől nem is lehet kétség. De akkor miért volt rá szükség? Netán a hadiipari lobbi miatt?
Az Ukrajna vereségéről, majd győzelméről, az amerikai fegyverszállítások leállításáról, majd újraindításáról szóló dörgedelmek mögött nem lehet más indíték, mint az, hogy az amerikai hadiiparnak nem érdeke az ukrajnai háború befejezése. Legalábbis addig nem, ameddig úgy szállíthat fegyvereket az ukránoknak, hogy azt Kijev európai támogatóival tudja megfizettetni. Óriási biznisz!
Állítólag Oroszország katonai gyengítése érdekében kell leállítani az orosz gázimportot is. Ám az amerikai exportérdekek védelme, a kínai és az orosz piaci pozíciók gyengítése itt is fontosabb lehet. A fegyvernyugvás Európában és a Közel-Keleten nem feltétlenül és azonnal kívánatos, mert olyan olcsó világpiaci árakhoz vezet, amelyek mellett a palaolaj és a cseppfolyósított földgáz termelése újból veszteségessé válhat. Ettől persze egy Nobel-békedíj még jól mutatna Trump vitrinében, tehát érdemes dicsekednie azzal, hogy eddigi pályafutása során már hat háborút fékezett meg.
Rafinált taktikázás ez, amely kiterjed Európára, ezen belül Magyarországra is. Negatív következményeinek kivédésére kevés a Trump és Orbán közötti vállveregetés vagy az amerikai kampánytanácsadók foglalkoztatása. A Trump-féle MAGA (Make America Great Again) mozgalom nyomában szeptemberben nálunk is megjelent a „Tegyük naggyá Magyarországot” jelszó. Rogán Antal beutazási tilalmának felfüggesztése, és ami valóban fontos fejlemény, a vízumkényszer eltörlése által gesztusok is történtek a nagy elefánt részéről a kisegér lojalitásának honorálására. De lám, az olaj- és gázszállítások ügyében mégis kitört a balhé.
Az amerikai külügyéreknek persze továbbra is az a dolguk, hogy elhitessék: mindig mindenben az ukrajnai háború befejezésének nemes óhaja vezeti őket. Valójában Washington számára az újabb olajszankciók elfogadtatása nem elsősorban a háború miatt, nem is a viszonylag jelentéktelen magyar és szlovák import miatt, hanem a nagyobb piacokra titokban érkező orosz szállítmányok miatt prioritás.
Az orosz olaj importjának fokozatos csökkentéséről Trump és a „remek fickónak” nevezett magyar barátja meg tud egyezni. Mivel Washington számára ezügyben a látszat a fontos, Budapestnek csak hátrálnia kell, nem kell teljesen visszavonulnia. Ami pedig a biztonságos kőolajellátást illeti, lehet hisztizni, ha a politikai érdek és cár atyuska azt kívánja, de a szakértők egyetértenek abban, hogy a Barátság olajvezeték felcserélése az Adria olajvezetékre kizárólag pénz és akarat kérdése. Igazi veszélyt a magyar gazdaságra az jelent, hogy a villanyautózásra való átállás 2035-ig való befejezése Európában, ahogyan azt Brüsszelben vizionálták, most több mint bizonytalan, már-már képtelenségnek lászik.
És még így sem világos, mivel végződik az olaj regényének új fejezete. A kormánynak, miután letette voksát az akkumulátorgyártás mellett, nagyon ügyes manőverezésre és jó adag szerencsére lesz szüksége az ország érdekeinek megvédéséhez. No és persze a hatalmon maradáshoz is. Nincs értelme Írországra hivatkozni, mondván, milyen jó hatással volt arra az országra, hogy húsz évig egy kormánya volt. Ez nem Írország. És az amerikai tanácsadókra sem érdemes pénzt pazarolni, ha nincs jobb ötletük, mint olyan szlogenek átvétele, melyeknek valahol, túl az Óperencián, értelme és tartalma lehet, egy súlyos gazdasági válságból kikapaszkodni igyekvő kis országban viszont fellengzős handabandázás lesz belőlük.
A szerző újságíró.