Egy híján száz éve, hogy Coco Chanel megteremtette a divattörténet egyik ikonikus darabját, a „kis fekete ruhát” („little black dress”, LBD), legalábbis az amerikai Vogue 1926 októberi száma közölte először Chanel egyszerű fekete ruhájának illusztrációját. A kreációt a divatmagazin szerkesztői „Chanel’s Ford” néven emlegették, utalva arra, hogy a ruha – mint a Ford T-modell – egyszerű és megfizethető, minden jó ízlésű nő számára elegáns, mindennapi viselet lesz.
Farkas Réka tárgytervező iparművész kezdeményezésére a Hagyományok Háza 2015-ben indította útjára „Kis fekete” pályázatát népi kézművesek, iparművészek, tervezők, crafterek és egyéni alkotók részére. A pályázat célja, hogy hidat képezzen a népi és a kortárs iparművészet között, lehetőséget teremtsen a magyar kézműves és népművészeti hagyomány és formavilág bemutatására a divat nyelvén keresztül. A „Kis fekete” kezdetekben meghívásos pályázat volt, jellemzően kiegészítőket készítettek a pályázók, fokozatosan alakult át nyilvános pályázattá.
Az idei pályázat témája a kivetkőzés és újraöltözés volt, inspirációs forrását a Hagyományok Háza részeként működő Népi Iparművészeti Múzeum gyűjteményében található három eredeti viselet adta. Kalocsa, Sárköz és Matyóföld viselete a Hagyományok Háza október végéig látható Folk Fashion – Divat a folklór című kiállításán is látható. Cél volt az is, hogy az alkotók ne csak kiegészítőket, hanem teljes öltözékeket – új értelmezésű kis fekete ruhákat – is készítsenek. A pályázathoz több segítség is társult: szakmai napok, előadások és egy háromrészes mentorprogram. A pályázók olyan szakemberektől tanulhatnak, mint Stumpf Imre viseletvarró mester, Molnár-Madarász Melinda divattervező, Szatmári Ibolya néprajzkutató.
Az utóbbi évekhez képest több mint kétszer annyian, mintegy 110 indultak a pályázaton országhatáron innen és túl több mint 120 alkotással, amiből 38 darabot tartott bemutatásra érdemesnek a zsűri. A zsűri elnöke – a pályázat fővédnöke – Cselényi Eszter, a Celeni márka kreatív igazgatója volt, a zsűri tagjai Molnár-Madarász Melinda Meyke, Stumpf Imre viseletkészítő, női ruhaszabó mester, illetve Szatmári Ibolya etnográfus voltak.
– A kis fekete számomra azt jelenti, hogy egyszerű és nagyszerű, egy aduász, amit bárhova felvehetünk, legyen az egy nagyon elegáns esemény, egy kiállítás vagy egy koncert. Nagyon jól tudjuk a kiegészítőkkel magunkra formálni, a saját stílusunkra – mondta az eredményhirdetés előtt Cselényi Eszter. – A nyertes pályaművekben nagyon sok közös is van, de nagyon-nagyon különbözőek is. Van olyan, ami egészen egyedi és merész, és van olyan, ami nagyon visszafogott, ahogy mi nők is különbözőek vagyunk. Mindenkit egyformán osztályoztunk, igyekeztünk mindenkinek hosszadalmasan részletezni, miért nyert, vagy most miért nem nyert a pályázata. Talán a nagyközönség kevésbé van tisztában azzal, mennyi munka társul ezekhez a művekhez, és fontos volt az, hogy meg tudjuk ezt mutatni közelről. Ezért gondoltam, kérjük fel Baranyai Balázs táncművész-koreográfust, aki tud nekünk egy olyan bemutatót alkotni, ami megengedi, hogy közel menjünk ezekhez a művekhez.
Baranyai Balázs immerzív táncszínházi bemutatót koreografált: a közönség arcán maszkkal közlekedhetett a Hagyományok Háza átriumában, öt kortárs táncművész között, akik három orosz zeneszerző repetitív, elektronikus zenéjére öt női sorsot meséltek el a tánc nyelvén.. Az első részben aláöltözetben, fehér ruhában táncoltak, amelyet végül levetettek, és átöltöztek a díjazott „kis feketékbe”. Mintegy eltemetve a régit, világra hozni egy újat – avagy más formában, új ruhákkal újjászületik, tovább él a hagyomány.
– Nagyon szeretem Kurtág György és Ligeti György zenéjét a maga ritmikájával és disszonanciájával. Ligeti Szimfonikus költemény száz metronómra című művének is egészen varázslatos a hangulata. Az immerzív színháznál mindig arra törekszem, hogy kevéssé hozzak be melódiákat a térbe, mert azokhoz az embernek erős érzelmi kötődése alakulhat ki, és akkor a figyelme elkalandozhat – mesélte az előadás után Baranyai Balázs. – Kimondottan kortárs, modern táncosokat kerestem erre a produkcióra. Ugyanis a pályázat is erről szól: a népi kincs modern hangvételben születik újjá. Nagyon szépek ezek a ruhák, több hónapig készültek, például az ott, amelyekben aranyszálak vannak – mutatott végül az elsődíjas alkotásra.
Díjazottak
A Kis fekete teljes öltözék kategória első díját Sigmond Gáborné Judit nyerte el modern matyó viseletével, amelyben a hagyományos hímzéseket aranyszálas szövéstechnikával idézte meg. A második helyezett Lisztóczki Sára „Matyó couture” című alkotása a klasszikus matyó motívumokat ötvözte luxusanyagokkal. A harmadik helyen Ferkovics Annamária „Kis fekete ruha hosszú rúzsával” című kreációja végzett, amely játékos női gesztusként idézte meg a kalocsai hímzés bátorságát. Pietro Da Pomozzi (Pomozi Péter) „The Superstitious” című alkotásáért kapta meg a Folk Trend díjat. Demjén Dorottya, a Népművészet Ifjú Mestere és Prima Junior-díjas nemezművész, matyó ihletésű selyemnemez ruhájával nyerte el a mentorprogram-díjat. Nemczov Zsófia sárközi ihletésű kis feketéjével szintén szakmai mentorprogramban folytathatja, alkotását a Hagyományok Háza Magyar Népi Iparművészeti Múzeum gyűjteményébe vásárolja meg. A kiegészítők kategóriájában Hirth Laura Anna sárközi ihletésű blézere aratta a legnagyobb sikert, amely a tradíció finom vonalait kortárs szabásban újította meg. A második helyezett Detre Mikolt sárközi szedettes motívummal díszített stólája finom nőiességével tűnt ki. A harmadik díjat Kiss Limpár Éva „Éjféli rózsák” sujtásos ékszerszettje kapta, amely újraértelmezte az időtlen eleganciát. Kanász Dorina „Kivetkőző porcelán” című alkotása egyedi díjban részesült különleges anyaghasználatáért.
