Sátoraljaújhely, Abaújkér, Alsógagy, Bánhorváti, Beret, Berzék, Cigánd, Csobaj, Debréte, Detek, Felsőgagy, Legyesbénye, Meszes, Nagybarca, Rakacaszend, Szalaszend, Szentistván, Taktaharkány, Tiszalúc, Tornakápolna, Vilyvitány, Viszló, Vizsoly, Zemplénagárd. Cered, Hugyag, Ipolyvece, Kétbodony, Kisbárkány, Kisecset, Nógrádsáp, Romhány, Somoskőújfalu, Szente, Terény, Tereske, Vizslás, Zabar. Huszonnégy Borsod-Abaúj-Zemplén és tizennégy Nógrád megyei település, amely a Navracsics Tibor-féle minisztérium által megalkotott, és idén júniusban érvénybe lépett, a települések védelméről szóló törvény alapján megalkotta a saját szabályait arról, kit enged házat vásárolni náluk és kit nem. Akadnak más megyék is, ahol egyes falvak, kisvárosok szintén hoztak ilyen rendelkezést, ám ez a kettő – nyomukban Hevessel – élen jár abban, miként szabályozza túl, s szabjon gátat az adásvételeknek.
A kirekesztés eddigi aranyérmese a Kereszténydemokrata Néppárt (KDNP) színeiben megválasztott polgármester vezette Nógrád megyei Vizslás, ahol olyan elvárásokat támasztott az önkormányzat, hogy már-már csodaszámba megy majd, ha bárki beköltözhet ide. Nem elég ugyanis, ha a vevő bemutatja erkölcsi bizonyítványát, igazolja büntetlen előéletét, legalább középfokú végzettségét, illetve azt, hogy folyamatos munkaviszonya van, valamint nullás adóigazolást is visz az önkormányzatnak, de részt kell vennie egy személyes meghallgatáson is a képviselő testület előtt. Sőt, befizetnie egy úgynevezett betelepülési hozzájárulást, ami az ingatlan bruttó vételárának tíz százaléka, ha pedig lakcímet akar ide bejelenteni – például itteni rokonához költözne vagy épp házasodik – az újabb százötvenezer forint. Elvárás, hogy az ingatlan alapterületéből egy főre legalább tíz négyzetméter jusson.
Roma érdekképviseleti szervezetek, civilek, jogvédők az elmúlt hónapokban folyamatosan jelezték: a nyáron elfogadott törvény, amelynek eredeti célja az volt, hogy a főváros környéki, balatoni, velencei-tavi népszerű települések jogi eszközökkel akadályozhassák meg a túlnépesedést, egyre inkább fegyverré válik el azon szegényebb önkormányzatok kezében, amelyek leginkább a cigányokat szeretnék távol tartani a falujuktól, városuktól. Hiába rendelkezik papíron a törvény arról, hogy ezt a jogvédelmi eszközt hátrányos megkülönböztetés és az emberi méltóság megsértése nélkül kell alkalmazni, a gyakorlatban mégis úgy tűnik, ennek épp ellentéte zajlik egyre több térségben. Bizonyára van logikai összefüggés, hogy leginkább épp abban a két-három megyében használják ki e törvényi kereteket, ahol jelentősebb számú roma népesség él. Persze a polgármesterek, jegyzők, önkormányzati képviselők az ezzel kapcsolatos újságírói kérdésekre álságosan forgatják a szemüket, áh, nem, nem dehogy, nekik ilyen a fejükben meg se fordult, mindössze éltek egy, a Fidesz-kormány által biztosított lehetőséggel. Ami nem is kiskapu, hanem immár a diszkrimináció jogilag szélesre tárt, legálissá tett ajtaja.