Az ember tragédiája jól ismert sorának kis változtatásával az alábbiakban a ma már népbetegséggé vált elhízás egészségi-társadalmi tragédiáját szeretném felidézni.
Az emberiség hízik. Hadd kezdjem saját esetemmel. Súlyom 180 centiméteres magasságomnak megfelelően évtizedeken át 76-80 kilogramm között, meglehetősen stabil volt. Ám amikor kitelepedtünk Amerikába, ami nem kis feszültséggel járt - hatvan éves voltam, más egyetemi körülmények között, más nyelven kezdtem tanítani -, hirtelen, minden ok nélkül felszedtem 8-10 kilót. Ennek a fura változásnak nyilvánvalóan pszichológiai okai voltak, valamint szerepet játszott benne a megváltozott étkezes is. Az amerikai ételekben több a feldolgozott élelmiszer, cukor és zsiradék. Szerencsére ez a kisiklás 1-2 éven belül eltűnt.
De a túlsúlyosság és az elhízás mára népbetegséggé vált. A kórosan elhízottak számát 2020-ban világszerte 810 millióra becsülték, és az orvosi előrejelzések szerint 2035-re több mint 1,5 milliárdra növekszik. Külön kategória a “túlsúlyos” embereké, akik száma ma 1,4 milliárd, de 2035-re várhatóan már 1,8 milliárd lesz. Ijesztő számok. A gazdagodó, szegénységből kiemelkedő országokban az emberek jobban, többet esznek, de nem az egészséges élelmiszerekből. Közismert, hogy az elhízás nem szépséghiba, hanem veszélyes egészségi probléma, mert súlyos betegségek - szív- és érrendszeri zavarok, cukorbaj és bizonyos rákbetegségek - forrása. Sajnos, az einsteini mondás igaz: “az ördög büntetéssel tetézett mindent, amit az életben élvezünk. Egészségünk károsodik, vagy lelkünk sérül, vagy elhízunk.”
Az Eurostat legújabb adatai szerint Európában a túlsúllyal élő emberek aránya 53 százalék. Horvátország vezeti a listát 63 százalékkal, ezt követi Magyarország és Csehország 60-60 százalékkal. Az elhízást illetően Magyarország a férfiaknál a második, míg a nőknél az ötödik helyen áll. Egy átlagos magyar kalóriafogyasztása a legutóbbi tíz év alatt 3055-ről 3320 kalóriára nőtt, ami jócskán meghaladja a 2946 kalóriás világátlagot.
Az adatok azt tükrözik, hogy az életszínvonal növekedése gyorsan növeli a túlsúllyal élők számát és arányát. Míg az 1980-as években a felnőtt lakosság felét, addig 2020-ra több mint a kétharmadát lehetett a túlsúlyos, illetve elhízott kategóriába sorolni. Korábban minden hatodik, később már minden harmadik magyar felnőtt volt elhízott. A férfiaknál 2,5-szeres, a nőknél 1,5-szeres volt az elhízás növekedése.
A tudatunkban úgy él, és ez valamelyest igaz is, hogy az elhízottság a gazdagság jele. Valaha a kövérség tekintélyt adott. De nem pusztán a gazdag országok problémájáról van szó: a Szahara alatti Afrika szegény, az egy főre jutó GDP 1,5 ezer dollár, vagyis töredéke az Európai Unió szintjének. Ennek ellenére ott is a lakosság meglepően magas százaléka túlsúlyos.
1950 és 2014 között az elhízott gyerekek száma majdnem megkétszereződött. Kína közismerten nem gazdag ország, ennek ellenére a lakosság 35 százaléka túlsúlyos és 14 százaléka súlyosan elhízott. Az előrejelzések szerint 2030-ra 540 millió kínai lesz túlsúlyos, közülük 150 millió súlyosan elhízott. Ugyanilyen meglepő, hogy a hagyományosan szegény India városi lakosságának 70 százaléka túlsúlyos, ötször annyi, mint három évtizeddel ezelőtt. Az elhízás a szegény országok gazdag rétegei körében általános. De a szegény rétegek körében sem ritka, a szegénységgel járó egészségtelen táplálkozás velejárójaként.
Az Egyesült Államokban az 1960-as évek óta alapos vizsgálatok tárgya lett az ország délnyugati területen élő pima indiánok tragikus története. Amióta az átlag amerikaiak táplálkozására, főleg az olcsó gyorséttermekben kapható kosztra tértek át, a pima indiánok körében járványos méreteket öltött a cukorbetegség és az elhízás. A harmincöt éven felüli lakosság felét érinti a szerzett cukorbetegség, de már gyerekkorban sokan megbetegednek. Emiatt sokan vesedialízisre szorulnak, megvakulnak vagy amputálni kell a lábukat.
Tanulságos Mexikó esete is: az elhízás ott csak az 1980-as évek óta vált problémává. Mára viszont a mexikóiak 40 százaléka túlsúlyos, és azon belül 30 százalék elhízott. Ennek következtében 14 millió mexikói cukorbeteg lett. Ez egybeesett a feldolgozott ételek bevezetésével, a modern életforma elterjedésével, a kevesebb mozgással és fizikai igénybevétellel.
Figyelmet érdemel, hogy a gazdag Norvégiában, Svédországban és Ausztriában a túlsúlyosság aránya csak 20-23 százalék, Japánban pedig mindössze 6 százalék. Ez egyaránt utal alkati sajátosságokra, étkezési és népszokásbeli eltérésekre, de a már hagyományos és ezért megszokott gazdagságra is.
Hosszú idő óta folyik vita az elhízás okairól. Vajon jellemhibáról, lustaságról és mohóságról, vagy betegségről van-e szó? Az orvostudomány a XIX. században evidensen arra a nézetre jutott, hogy az elhízást túlevés okozza. Kiderült, hogy ez ugyan igaz, de nem a teljes magyarázat. A kutatók már az 1870-es években bizonyították, hogy 100 elhízottból 40 nagyevő, míg 50 mértékletesen él, sőt 10 nagyon is önkorlátozó.
A XIX. század végén a világ lakosságnak mindössze 5 százaléka volt elhízott, de ez időtől évtizedenként 4-5 százalékkal nőtt az arányuk. Az 1960-70-es évektől azután mintha elszabadult volna a folyamat. Már nem egyszerűen túlsúlyos, hanem extrém módon elhízott a világ. A World Health Organization (WHO) adatai szerint 1975 óta, fél évszázad alatt az elhízás világszerte megháromszorozódott, ahogy fogalmazzák, járványszerűvé vált.
Nem könnyű, tudom, egy már megszerzett súlytöbbletet leadni. Pedig milyen egyszerű lenne, ha csak, mondjuk, egy napszemüveget kellene hozzá felvenni. Mint a híres színésznek: “Ha rajtam van a napszemüvegem Jack Nicholson vagyok. Anélkül kövér és 60 éves.” Hát Jack Nicholson még ezt is megteheti, de más földi halandónak keservesen koplalnia kell.