Kőrösi Csoma Sándor nyomában

Kőrösi Csoma Sándor az egyik legnagyobb hatású tudós a keletkutatás történetében. Nem csak mint kutató, de mint aki a tibeti kultúrát beemelte az európai tudományba. Élete kalandos, nehéz, gyötrelmekkel teli, de az elképesztő tudásszomj amivel rendelkezett minden komfortot felülírt az életében.

Érdekes figurája volt a korának. Iskolai fogadalmat tett két másik diák társával, hogy kelet felé veszik az irányt méghozzá Közép-Ázsiába, ahol azt remélték, hogy majd meglelik a magyarság történetét. Ő volt az egyetlen aki be is tartotta a fogadalmát. Önmagában, már ez a cselekedete is elég ahhoz, hogy az ember felkapja a fejét, hogy ki is ez a megszállott tudós palánta aki képes lenne elgyalogolni Közép Ázsiába, hogy a magyarságot kutassa. Majd 12 évet töltött szerény zarándokként, ázsiai utazással vagy azzal, hogy a hidegben nélkülözve Tibetben buddhista szerzetesekkel tanuljon és megalkossa az egyik legnagyobb hatású művét a korának, amiről azonban a mai napig nem beszélünk eleget.

A buddhizmus a magyar, de talán még az európai tudás anyagnak nem szerves része, pedig az egyik legérdekesebb vallás amire ha nem vallásként, de filozófiaként tekintünk, a modern kor kihívásaira és problémáira nagy segítség lehetne.

Többek közt gondolok itt a jelen létre, mint úri huncutság. Hol a telefonunkba bújunk, hol a jövőn vagy a múlton rágódunk, még a számunkra legkedvesebb emberek körében sem feltétlenül tudunk jelen lenni. Csoma végig rágta magát az 1820-as években elérhető összes klasszikus tibeti költeményen, de az úti beszámolók alapján, Csoma már az Indiába érkezése előtt is, egy egyszerű életet élő ember volt aki, szinte csak és kizárólag, a tudományos munkásságának élt, minden földi élvezettől mentesen. Egyetlen egyszer olvasni arról, hogy neheztelt volna a az angol kormányra, amiért ők nem biztosították a számára a szükséges, könyveket 6 éven keresztül. Természetesen ezt is megoldotta és mire a kormány válaszra méltatta, már nem volt rá szüksége. Talán ezért is él a köztudatban kissé haloványan, ha Vámbéry Árminról olvasunk beszámolói nagyon színesek elevenek voltak, jót és rosszat is megélhetünk mikor hozzá kapcsolódóan olvasunk. Csomában ez nem volt meg. 

Akárhányszor újra olvasom ezeket a történeteket marcangol a gondolat, vajon ez az egyszerű és tű éles összpontosítás vajon kifizetődő, vagy ha Csoma kevésbé makacs vajon még ennél is nagyobb tudományos eredményei lennének. A választ nehéz megtalálni számomra, mert valahol nekem is szinte csak a létszükséghez fontos erőforrások állnak a rendelkezésemre, de időnként úgy érzem, hogy a pénz segítene. Azonban ez a tudatos pengeélen táncolás segít abban, hogy a teljes autentikus élményeket élhessem át. Ugyanazon a rozoga buszon utazom mint bárki más, sokszor annak is örülök, ha már nem deszka ágyon alszom, arról meg már szót sem említve, hogy a melegvíz elképesztő luxus számban megy. Persze ezek olyan modern komfort dolgok ami nélkül rutinnal és megszokással felül lehet kerekedni és az embernek nem is hiányzik, de amikor újra hozzájut egy kényelmes ágyhoz egy tiszta, melegvizes fürdőhöz az azért meg melengeti a szívet.