Igazán rendes kormányunk van: normál körülmények között hosszabbítja meg a háborús veszélyhelyzetet. Gulyás Gergely eképp fogalmazott: "a kormánynak számtalan lehetősége lett volna a veszélyhelyzet meghosszabbítására, de abban maradtak, hogy rendes parlamenti eljárási rend mellett tárgyalja meg az Országgyűlés". Amiből az is következik, hogy a kabinet nem pusztán rendes, bátor is. Bátor, mert megkockáztajta, hogy a parlament esetleg szembeszáll, dacol, megmakacsolja magát, és akárhogy is kapaszkodik a lehetőségbe Semjén Zsolt, nem járul hozzá a tervhez. Jut is eszembe: Semjénnek, ebben a számára igencsak nehéz időszakban, akkor, amikor alaptanul és igaztalanul támadják, amikor meg kell védenie magát – "még csak a közelében sem járt semmilyen gyermekvédelmi intézetnek" – jut ideje arra, hogy még éjfél előtt becsempésszen az országgyűlés asztalára egy törvénymódosítást. Pedig látjuk: erre nem is lett volna szükség, Gulyás megmondta, és valószínűleg jól mondta, hogy számtalan más útja, lehetősége is lett volna a kormánynak, hogy döntsön, és letojja a parlamentet.
Nem tojta le, és bár a szavazás még hátra van, tehát a végrehajtó hatalom kockázatot vállal, de azért
most már egy lépéssel közelebb vannak ahhoz, hogy a Fidesz-KDNP (majdnem felcseréltem őket) tető alá hozza a rendeleti kormányzást.
Hogy mire fogják használni, azt egyelőre nem tudjuk, annyit eskü alatt vallottak a hatalom képviselői, hogy a választási törvényhez nem fognak hozzányúlni. De persze ne úgy tessenek elképzelni ezt az esküt, hogy az valósággal megtörtént, ez csupán ígéret volt, amit viszont illik elfogadnunk, hiszen eddig is csak egyszer-kétszer – többször – fordult elő, hogy beígértek valamit, aztán mást csináltak. Szóval, ha nem lesz nagyon nagy szükség, akkor betartják a fogadalmukat, de persze előfordulhat, hogy a háborús helyzet eszkalálódik, ez esetben előfordulhat, hogy mégis más irányt kell venniük. Dacára annak, hogy Trump már január óta trónol az Egyesült Államok elnöki székében, és dacára annak, hogy a háború, minden trumpi, orbáni bejelentés ellenére nem ért véget; ezek az ukránok továbbra sem teszik le a fegyvert, én nem adják át önként és dalolva területük egynegyedét (első lépésként). És ne zavarjon meg senkit, hogy háborús veszélyhelyzet közepette ment el nyaralni a hadügyminiszter, meg a miniszterelnök is – telefonon bármikor elérhetőek voltak. Amúgy Orbán itthon is állandóan bekapcsolva tartja mobilját, gondolni sem merek arra, mi lett volna, ha lecsófőzés közben kikapcsolja; Trump talán sosem éri utol, és most mi is rajta lennénk az orosz olajvásárlásunk miatt a szankciós listán. Orbán azonban hagymavágás közben is felvette a telefonját, így aztán megmenekültünk. Különben is ki mondja azt, hogy háborús veszélyhelyzet idején ne lehessen lecsót készíteni; a szegény emberek eledelét. Egykoron.
Egy lecsó ma már a fényűző vacsorák közé tartozik, amit csak azért engedhet meg magának mindenki, mert – OV szíves közlése szerint – a repülőrajt megtörtént, csupán fél évet csúszott. A háborús veszélyhelyzet meg nyúlik; minek bíbelődni a demokráciával...