Az olasz labdarúgó-bajnokság a 2000-es évek végétől kezdve fokozottan veszített a népszerűségéből. A német liga a mai napig azzal szenved, hogy a Bayern Münchennek csak olykor-olykor akad kihívója, a spanyol élvonalnak pedig hiába van ott a világ két legnépszerűbb klubja, a Real Madrid és a Barcelona, Cristiano Ronaldo (Real Madrid) és Lionel Messi (Barcelona) egymás elleni óriási rivalizálásának vége óta Vinícius Júnior és Lamine Yamal „párbaja” már kevésbe mozgatja meg az embereket.
Az angol bajnokság azonban köszöni szépen, él és virul, népszerűségében toronymagasan mindenki előtt jár. Ha egyszerű választ akarunk keresni a siker titkára, nem árulunk el nagy zsákbamacskát azzal, hogy a pénz bizony jelentős tényező.
Amíg a Premier League csapatai idén összesen több mint 3,5 milliárd eurót (!) költöttek új játékosokra a nyári átigazolási szezonban, addig az olaszok nagyjából 850 millió eurót, a németek 620 millió eurót, a spanyolok 520 millió eurót tapsoltak el. A futballisták minősége még a kisebb csapatoknál is rendkívül erős, emiatt egyre kiszámíthatatlanabb a bajnokság kimenetele. A futballisták jelentős részének álma az angol élvonalban játszani, amely felemel, hogyha jól megy a játék, de képes a depresszióba lökni, ha nem jön ki a lépés.
Nagy pénz, nincs helye hibának
