A Neandervölgyiek című könyvről a kritikák többnyire úgy írnak, „monumentális”, „kolosszális”. Lapunk szerzője, Balogh Ernő szeptemberi recenziójában úgy fogalmazott: „grandiózus”. Ehhez viszont nem arra a majdnem kétezer oldalra volt szüksége, amely így három kötetet is kitesz a történetből, hanem sokkal inkább a korra, amelyet (és ahogyan) feldolgoz, 1908 és 1957 között.
Ebbe az időszakba nemcsak a monarchia bukása, Trianon, a Horthy-rendszer, a két világháború közötti fasizmus, a második világháború vége, a szovjet rendszer kiépülése és a szabadságharc leverése férhet bele. Beleférnek Darvasi főszereplői is, három család, több generációjának sokféle embere (például gróf, tanár, rabbi, cukrász). Szóval kolosszális, Balogh Ernő szavaival „a jelenkori magyar irodalom grandiózus teljesítménye”, ezért most Darvasi elsőként nyerte el az Esterházy Irodalmi Díjat.
Az Esterházy Magyarország Alapítvány idén tavasszal azzal a szándékkal alapította meg a díjat, hogy a kiemelkedő magyar kortárs szerzők munkáit politikamentes, értékelvű keretek között ismerhesse el. Ehhez idén Kiss László írót, szerkesztőt, Margócsy István irodalomtörténészt, Mácsai Pál színművészt, Terézia Mora író, forgatókönyvírót, műfordítót és Veiszer Alinda újságírót, szerkesztőt kérte fel zsűrinek.
Péntek délután a budapesti Merlinben tartott díjátadón Darvasi művét Mácsai Pál tolmácsolásában Terézia Mora szavain keresztül az egész zsűri méltatta, amely szerint a Neandervölgyiekkel olyan kötet született, amely befolyásolni képes azt, hogyan látjuk a XX. század történelmét, megérthetünk belőle valamit, amiért létezünk. „Egy kicsit persze olyanok leszünk tőle, mint a szereplői: mintha összevertek volna bennünket. Dehát nem összevertek bennünket a valóságban is és nem összevertünk mi is másokat?” Mora laudációjában hangsúlyozta, a háromkötetes regényfolyamot mindenkinek olvasnia kéne, még útmutatót is adott hozzá, pontosan hogyan: „Tart, ameddig tart, nem romlik meg. Úgy kell olvasni, mint ahogy az éveket éljük, egyiket, a másik után.”
