Amikor tavaly nyáron belekezdtem ebbe a „Hosszú menetelés” alcímet viselő cikksorozatba, többen kérdezték, miért választottam címként a kínai polgárháború két éven át tartó (1934-36) műveletét. Köztudott, hogy a „hosszú menetelésnek”, az irtózatos távolságot átfogó visszavonulásnak a kínai kommunista hadsereg megmaradása volt a célja, hogy az őket üldöző és végül velük megegyezésre jutó, náluk sokkal erősebb polgári Kuomintanggal összefogva együtt űzhessék ki a megszálló japánokat.
Magyarországon is hosszú menetelésre volt és van szükség ahhoz, hogy az autokratikus populista nacionalizmussal (Ungváry Rudolf kifejezésével: a fasisztoid mutáció magyar rendszerével, Magyar Bálint fogalmával: a maffiaállammal) szemben meg lehessen őrizni a demokratikus értékek, a jogállamiság, a politikai és gazdasági verseny érvényesülésének maradékát.
„Hosszú menetelésre” volt és van szükség ahhoz, hogy egyszer fel lehessen számolni a saját népét fosztogató, minden elemében csiszolt bűnszervezetté vált Orbán-rendszert, hogy a helyreállítás (in integrum restitució) elkezdődhessen. Ha összeomlik is Orbán rendszere, sok-sok lépést kell megtenni ahhoz, hogy Magyarország a negyedik Magyar Köztársaságként újra a jogállamiság, a fékek és ellensúlyok rendszerével, a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődést megalapozó és védő gazdasági és politikai verseny intézményeivel szolgálja polgárai jólétét és emelkedését.
A NÉPET KELL MEGNYERNI AHHOZ, HOGY A VÁLASZTÁSOKAT IS MEGNYERHESSE AZ ELLENZÉK. NEMCSAK „FALATKÁKAT” (ADÓKEDVEZMÉNYT ÉS PÉNZT) KELL OSZTANI, HANEM HAL HELYETT HÁLÓT! Rockenbauer Pál óta tudjuk, hogy „másfél millió lépést" kell megtenni Magyarországon ahhoz, hogy aki politikai szerepre készül, megismerje, hogyan él, gondolkodik és érez a nép. Talán inkább véletlen, mint tudatos tervezés eredménye, hogy Magyar Péter az országot bejáró „hosszú meneteléssel”, az első százezer lépés megtételével látott hozzá, hogy a népet megnyerje.
Ha valaki útra kel, ahhoz út is kell. Az első tapasztalat, hogy az utak, főként a két-, a három-, még inkább a négyszámjegyű utak folyamatosan romló állapotban vannak. Az OKA (Oszágos Közúti Adatbank) szerint az országos közutak 31 ezer kilométernyi hosszának nagyjából a fele az egyenetlenség, illetve a terhelhetőség hiánya miatt nem megfelelő. A helyi közutak 160 ezer kilométerén a kifejezetten rossznak mondott utak aránya meghaladja a 70 százalékot.
Hiába érkezik az Európai Unióból is – regionális fejlesztés keretében – többletpénz, azt jórészt a haverok gazdagítására és nem a megközelíthetőség javítására fordítják. Így esett, hogy a szükséges 12-15 évente esedékes felújítás 35 évre romlott.
Az utak mutatják, hogy kátyúba jutott Magyarország: ahol nem törődnek az infrastruktúrával, amely a polgárok idejét kíméli, kultúrához, oktatáshoz, egészségügyi ellátáshoz jutását szolgálja, ott nincs demokrácia. Ott jobbágyrendszer és diktatúra van.
Az emberek megnyeréséhez vezető első lépés ezért ezeknek az alacsonyrendű utaknak a lépésről-lépésre, évről-évre történő rendbetétele. Az állami költségvetés az országos közúthálózat karbantartására 100 milliárd forintot, a felújításra 20 milliárd forintot irányzott elő (2024. évi adat). Ha ezt az összeget szembeállítom az én miniszterségem (2002-2004) előirányzataival, amikor átlagosan évente 60 milliárd forint állt ezekre a célokra rendelkezésre, akkor azt mondhatjuk: reálértékben, az inflációs hatással - 198 százalék - is számolva durván a felére csökkent ez az összeg.
Az elmaradás látszik az utak állapotán. Ha a duplájára emelnénk a közutak karbantartására szánt összeget, 240 milliárd forintra, akkor közel ott tartanánk reálértékben, ahol 2002-ben. Lenne honnét elvenni, hiszen ha a propaganda előirányzatokat nézzük, így a Rogán Antal által felügyelt Nemzeti Kommunikációs Hivatalt meg a köztévét, azt látjuk, hogy együtt évente átlagosan 320 milliárd forintot költenek el. A propagandatelevízióként működő MTVA költségvetési előirányzata meghaladja az évi 150 milliárd forintot, az NKOH - a G7 számításai szerint - 2015 és 2023 között 1360 milliárd forintot, azaz átlagosan évente 170 milliárdot költött.
Könnyű szívvel tudnánk az első lépést megtenni a falvakban és kisvárosokban élők sorsának könnyítéséért azzal, hogy az állami propaganda levágásával a duplájára növeljük évente az útkarbantartásra szánt összeget, ebből a jelenlegi átlagos évi 500 kilométernyi út dupláját, azaz évi ezer kilométert újíthatnánk fel, az évi 200 ezer kátyúzás helyett 500 ezer kátyút szüntethetnénk meg és még mindig maradna 80 milliárd a köztévére vagy az oktatás színvonalának javítására. Fordítsuk meg az arányokat az útkarbantartás és az állami propaganda között!
AZ ELSŐ LÉPÉSEK SORÁBAN ÉRDEMES VIZSGÁLNI, HOGY MILYEN KÖZVETÍTŐKÖN KERESZTÜL ÉRKEZIK A LAKOSSÁGHOZ AZ OROSZORSZÁGBÓL SZÁRMAZÓ GÁZ. Hátha az indokolatlanul közbeékelődő közvetítők védelmében ragaszkodik az orosz beszerzési forrásokhoz Orbán, hiszen ezen a csatornán keresztül is „csurran-cseppen” az ő udvartartásának a zsebébe, amit éppoly ájtatos arccal tesz zsebre, amilyen ájtatos arccal védte a gyermekvédelem erkölcstelen vámszedőit, akiket még a kegyelemben részesítés szemforgató (és a közönség számára bicskanyitogató) kegyében is részesített.
Elképzelhető, hogy az állami költségvetésben igencsak nagy tétellel szereplő rezsivédelmi alap is mérsékelhető lenne, ha annak az igazi haszonélvezői nem a közvetítők, hanem csupán a lakosság lenne. Ez a felülvizsgálat jól megmagyarázná, hogy miért fél Orbán a versenytől, mint ördög a tömjénfüsttől. Az első lépések között mindig érdemes intézményépítő intézkedéseket tenni. A verseny lerombolná a lakosságra indokolatlanul jelentős terhet hárító mesterséges monopóliumok miatti árdrágítást, anélkül, hogy „közlekedési rendőrt kellene állítani minden pofon mellé". A rendőröket a felesleges közvetítők kivezetésére kellene használni.
AZ ELSŐ LÉPÉSEKNEK AZON INTÉZMÉNYES KISKAPUK BEZÁRÁSÁRA KELLENE IRÁNYULNIUK, AMELYEK OTT KÖTIK ENGEDÉLYEZÉSHEZ A VÁLLALKOZÓK KÖZÖTTI VERSENY FOLYTATÁSÁT, AHOL A KÖZÖNSÉG ÉRDEKE ÉRVÉNYESÜLNE, ÉS OTT ADNAK FELMENTÉST A KÖZÉRDEK VÉDELMÉT SZOLGÁLÓ KÖVETELMÉNYEK BETARTÁSA ALÓL, AHOL PEDIG FOGGAL-KÖRÖMMEL KELLENE HOZZÁ RAGASZKODNI. Vegyük az alapterület nagyságához kötött áruházak, üzletek létesítésének engedélyezését. Ez tipikusan olyan szabályozás, amelynek fő közlekedési vonala az engedélyező zsebe, vagy az engedélyező feletti felügyelethez tartozó vállalkozói csoportok érdekszférája.
Hasonló a helyzet, amikor stratégiainak minősítenek fejlesztéseket, építkezéseket, így nem kell betartani a műemlékvédelmi, környezetvédelmi, munkavédelmi szabályokat, aminek mindig a környezet, a műemlékvédelem a kárvallottja. A korlátozás már önmagában mérsékli a korrupciót, csökkenti az áremelkedést kiváltó árdrágító nyomást, erősíti a közönség jólétének növelését segítő versenyt.
Nem állítom, hogy egy ilyen intézményépítő intézkedés fölöslegessé tenné a korrupció feltárására irányuló nyomozást, aminek a révén további tisztulást eredményező lépések várhatóak. De ezeknek a legfontosabb jellemzője, hogy nem kell hozzájuk kétharmados törvények megváltoztatása, elegendő a kormányrendeletek módosítása.
Rengeteg további lépés megtétele állna a kormányra kerülő ellenzék előtt, már csak azért is, mert munkával lehet feltárni, hogy a vélhetően csalárd módon megszerzett monopóliumok (pl. koncessziók) birtokosai betartották-e a szerződésekben rögzített követelményeket. Önmagában ezeknek a laza kezelése okot szolgáltatna a szerződések kötbérkötelezettség nélküli felmondására, sőt éppen a monopólium birtokosokat lehetne kötbér megfizetésére kötelezni.
A Hosszú menetelés annak érzékeltetésére is szolgál, hogy senki ne várja: egy csapásra megoldódnak az évtizedes gondok attól, ha az oligarchákra épített tolvajrendszer elveszíti a választásokat. Ne feledjük, a választásokat sosem nyerik - azokat mindig elveszítik. Az első lépés a nép bizalmának megszerzése. A népet kell első lépésben megnyerni.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.