Ma jön Európa nagy geopolitikai tesztje, és ha az oroszokon múlik, nem fog átmenni rajta

„Oroszország azt próbálja tenni Moldovával, amit Irán tett Libanonnal. És ismét, ez esetben sem elégséges a nemzetközi reakció. Európa már elvesztette Grúziát, Belarusz is évek óta az Oroszországtól való teljes függőség felé halad, Európa nem engedheti meg magának, hogy Moldovát is elveszítse”,– jelentette ki szerdán az ENSZ-ben elhangzott beszédében Volodimir Zelenszkij. Az ukrán elnök nem véletlenül tért ki a kis és szegény posztszovjet államra, a vasárnapi moldovai parlamenti választásnak kiemelt geopolitikai tétje van mind Európa, mind Oroszország számára. Moldova Köztársaság, amely földrajzi helyzete folytán eleve geopolitikai ütközőzóna, az ukrajnai háború kitörése óta folyamatosan a régió legforróbb, legsérülékenyebb pontjává, az Európai Unió és Oroszország közötti geopolitikai vetélkedés csataterévé vált. Zelenszkij az ENSZ-ben újfent megismételte: Ukrajna „csak az első célpont”, most senki sem érezheti magát biztonságban.

Márpedig könnyen megtörténhet, hogy Európa Moldovát is elveszíti, minden felmérés egyértelműen azt jelzi, hogy csupán a diaszpóra, azaz a külföldön élő moldovai választópolgárok voksaival sikerülhet az európai uniós integráció útján tartani az országot. A 2021-ben kormányra került Cselekvés és Szolidaritás Pártja (PAS) valamint a második mandátumát töltő Maia Sandu köztársasági elnök mára elveszítette korábbi többségét, több okból kifolyólag is. 2021. júliusában a PAS 52,8 százalékkal nyerte meg az akkori parlamenti választást, ma az országon belül maximum 25-26 százalék között mérik. A tavaly novemberi államfőválasztáson Maia Sandu 55 százalékkal tudott újrázni, de oroszpárti kihívójával szembeni többségét a diaszpóra voksainak köszönheti. Ugyancsak a külföldön élők támogatása kellett ahhoz, hogy az elnökválasztással egyidőben kiírt népszavazás az EU-csatlakozás alkotmányba rögzítéséről épp hogy átcsússzon.

Az európai integrációt zászlajára tűző chisinau-i kormányzat hatalomra kerülése óta folytonos gazdasági-politikai válsághelyzetekkel birkózik. A Covid világjárvány okozta gazdasági nehézségeket kezdettől Oroszország zsarolása súlyosbította. Moldova teljes egészében az orosz energiahordozóktól függött, amit a Kreml fegyverként használt fel az új moldovai vezetés ellen. A folyamatos energiaválság, a gázárak drasztikus emelése majd az ellátás leállítása, az orosz gázcsapok elzárása társult az Oroszországba és Ukrajnába irányuló export jelentős visszaesésével, ami az orosz-ukrán háború körülményei között az uniós támogatások ellenére is a gazdaság stagnálásához vezetett.

Ehhez az elidegenedéshez, az oroszpárti erők megerősödéséhez nagymértékben hozzájárult, hogy Moldova az orosz kibertámadások és nagyszabású dezinformációs kampányok kísérleti terepévé vált.

Már a tavalyi elnökválasztás és referendum példátlan orosz beavatkozás mellett zajlott, a mostani választásra mindez csak erősödött. Bár a Kreml sémája ugyanaz, mint a novemberi romániai elnökválasztáson, a közösségi média, elsősorban a TikTok, Facebook és a volt szovjet területeken népszerű Telegram a legfőbb manipulációs eszköze, Moldovában a lakosság etnikai, kulturális megosztottsága, vallási kötelékei megkönnyítették az orosz kiberhadsereg és titkosszolgálatok dolgát. Az orosz hibridháborúban főszerepet kaptak a helyi Oroszország iránt elkötelezett pártok, politikusok, illetve a moszkvai patriarchátus egyházi fennhatósága alá tartozó moldovai ortodox egyház.

Tekintettel a moldovai választás kiemelt geopolitikai tétjére, az egész világsajtó nagy figyelmet szentel a vasárnapi voksolásnak, olyannyira, hogy BBC újságírók is végeztek oknyomozást beépülve az orosz dezinformációs hálózatokba. A brit média és a moldovai Ziarul de Garda oknyomozásai, a chisinaui hatóságok együttesen bizonyították, hogy a Kreml több mint száz hamis narratívát terjesztett el széles körben ezúttal már nemcsak a közösségi média, hanem az orosz propaganda terjesztése miatt betiltott és internetre költözött, ám ott elérhető hagyományos médiák, illetve az egyház és helyi hálózatai segítségével. Ezek között kiemelt helyen áll a riogatás, miszerint az EU-párti erők győzelme esetén a NATO azonnal lerohanja Moldovát, más változatban ez „az agresszor Románia” lenne. De kiemelt figyelmet szenteltek annak is, hogy az Európai Unió tönkretenné Moldovában is a „hagyományos értékeket” a liberalizmusával és az „LMBTQ-propagandával”, de nem maradt el ezúttal sem a szovjet nosztalgia, Oroszország, mint segíteni akaró nagytestvér idealizálása. A félelemkeltő hadjáratban nemcsak obskurus háttérhálózatokat vetett be a Kreml. Az orosz külföldi hírszerzés, az SZVR szeptember 23-án is azt állította, hogy a NATO készül bevonulni Moldovába, a „brüsszeli eurokraták” készek csapatokat küldeni és megszállni az országot.

A novemberi elnökválasztáson a moldovai hatóságok eddigi információja szerint mintegy 100 millió dollárt költött szavazatvásárlásra Oroszország, voksonként 20-50 dollárért vett meg körülbelül 140 ezer szavazatot. Ez most sincs másképpen a erőfeszítése ellenére, Dorin Recean miniszterelnök sajtótájékoztatón számolt be arról, hogy országa milyen példátlan támadások célpontja az Oroszország által indított hibrid háborúban.

Hogy mire lesz mindez elég, hétfőre kiderül. Egyelőre a két nagy választási blokk fej fej mellett áll, de az országon belüli mérleg az oroszpárti erők javára billen. Maia Sandu elnök PAS-ját 24,9, a legnagyobb oroszpárti erőket tömörítő Patrióta Blokkot 24,7 százalékon mérik. A szavak szintjén EU-párti, de orosz befolyás alatt álló Alternatíva Blokk támogatottság 7,2, a Mi Pártunk 5,4 százalékon áll. A PAS, hacsak nem lesz elsöprő diaszpórabeli támogatottsága minden bizonnyal elveszíti a parlamenti többséget és az egyetlen potenciális koalíciós partner a kiszámíthatatlan Mi Pártunk lehet, amely egy oroszpárti miniszterelnök kinevezése árán hajlandó lesz a PAS-kormányt és az EU-integrációt támogatni.