Amikor az EP-képviselők egy képviselőtársuk kiadásáról (a mentelmi jog felfüggesztéséről) döntenek, legbelül nem az érintett, hanem a saját maguk esélyeit mérlegelik. Formailag persze arról van szó, hogy bíróság elé citálható-e mandátuma alatt Ilaria Salis, Magyar Péter vagy Dobrev Klára. Ám a valóságban inkább arról, hogy mit gondol az EP-nek az illetékes bizottság által reprezentált többsége: ha ők keverednének jogvitába az Orbán-kormánnyal, tisztességes eljárásra számíthatnának-e. A szavazatok megoszlása nem követte a párt-erővonalakat (Salis esetében meglehetősen szoros is volt), ugyanakkor megmutatta: a már említett többség, amely mondjuk Hollandiában, Svédországban vagy Franciaországban aggályok nélkül alávetné magát egy bírósági procedúrának akkor is, ha a perbeli ellenfél az adott ország kormánya lenne, Magyarországon ezt nem szívesen reszkírozná meg.
Ha csak Magyart emeljük ki – feltehető, hogy rá fájt leginkább a Fidesz foga –, szokás nekiszegezni a kérdést, hogy az előzetes mondásai ellenére miért ment ki mégis Brüsszelbe. A jelek szerint például azért (is), mert ha nincs az ebből fakadó védettség, a kormány simán levadászta volna őt olyasmik miatt, amiket amúgy fideszesek rutinszerűen tesznek büntetlenül. Gondoljunk csak például az ominózus telefonügyre – mármint arra, amikor a 444 újságírójától egy budapesti Fidesz-fórumon erőszakkal elvették a telefont a rendezők, majd a képeket is kitörölték –; a videón is dokumentált garázdaságnak semmilyen jogkövetkezménye nem lett azon kívül, hogy a feljelentést tevő sajtómunkást beperelték, és el is ítélték rágalmazásért.
A mentelmi jog fel nem függesztése egy újabb intelem: látlelet arról, hogyan gondolkodik az európai többség a magyar jogállam pillanatnyi állapotáról.
Amúgy a hazai, és a vele egy húron pendülő globális szélsőjobb szerint nem helyes, ha a politikai viták a tárgyalóteremben dőlnek el. Úgy fest, most erre az álláspontra helyezkedik az EP is: lehet bontani a pezsgőt.