A Szőlő utcai pedofil ügy hullámai a parlamentet is elérték. Elvetemült személyek állítólag politikusok szexuális kedvteléseinek kiszolgálására szállítottak kislányokat és kisfiúkat egy bizonyos villába. Orbán miniszterelnök „sunyi, a kommunista időket idéző rágalomhadjáratot” emlegetett, és kilátásba helyezte, hogy a büntető igazságszolgáltatás le fog sújtani a rágalmazókra. Mivel egy bizonyos „Zsolt bácsi”-t is említettek, Semjén Zsolt miniszterelnök is felszólalt, vérvádat, Belzebub-vádat emlegetett, és kijelentette, hogy nála senki nem ítélte el keményebben a pedofíliát. Megtalálta személyes ellenségeit is az „LMBTQ-lobbi”-ban, akiknek veszélyes voltára ő hívta először fel a figyelmet, s íme, itt a bosszújuk. Összefoglalva: Semjént üldözik.
És ez nem először történik. Mi is történt tizenhárom éve? A HVG megírta, hogy Semjén 1991-ben a Pázmány Péter Hittudományi Akadémián benyújtott laureatus dolgozatában idézőjel nélküli, terjedelmes vendégszövegeket lehet találni. A dolgozatot az intézmény summa cum laude minősítéssel fogadta el. A szöveg egyébként a New Age mozgalomról és az evangelizáció lehetőségeiről szólt. 1997-ben a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara ezt PhD dolgozattá minősítette át, Semjénből tehát dr. Semjén lett.
Egy héttel később a hetilap megírta, hogy Semjénnek az ELTE-n benyújtott szociológiai szakdolgozata – témája szintén a New Age mozgalom – számos terjedelmes egyezést mutat a teológiai dolgozatával. A szociológiai dolgozatot Semjénnek egyébként át kellett dolgoznia, mivel az egyik bíráló elégtelen érdemjegyet adott rá. A dolgozat második változata hosszú szövegrészt tartalmaz a másik bíráló – aki jelesre értékelte Semjén művét – egy később megjelent cikkéből. Semjén mindenesetre megkapta a szociológiai diplomát.
Mivel az ügyekről részletes és alapos wikipedia-szócikk született, csak az egyetemi szakdolgozatok és doktori disszertációk elbírálása szempontjából lényeges kérdésekre térek ki. Szerencsére manapság rendelkezésünkre állnak plágiumkereső szoftverek, az egyetemeken napi rutin, hogy a benyújtott dolgozatokat átfuttatják ezeken. Olyanok is léteznek, amelyek a más nyelvből fordított vendégszövegekre is felhívják a figyelmet. Így ma már nem valósíthatók meg olyan csalafintaságok, amelyek az 1990-es években még elkerülték az illetékes oktatók figyelmét.
Először a teológiai dolgozatról. Ebben hosszú oldalak olvashatók idézőjel nélkül Glasenapp Öt világvallás című könyvéből. Ez a magyarul 1975-ben megjelent kézikönyv ott van minden közkönyvtár szabadpolcán. Nagy terjedelemben „idéz” a szerző a forrás megjelölése nélkül egy angol nyelvű lexikonból és egy német nyelvű cikkből is. Ezekkel nemcsak az a baj, hogy saját szellemi termékeként épít bele a dolgozatba valamit, amit más írt, hanem az is, hogy nem tartalmaznak önálló tudományos felismerést, csak a szakmai konszenzusos véleményt közlik. Márpedig egy szakdolgozatnak, és különösen egy doktori értekezésnek ez volna az alapkritériuma.
Tehát Semjén nemcsak plagizált, hanem silány anyagot választott erre a célra. Legkésőbb akkor, amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Karán PhD-dolgozatként fogadták el ezt az irományt, ennek a súlyos hibának fel kellett volna tűnnie.
Annak is, hogy a dolgozat egynegyede szó szerinti (idézőjelekkel jelölt) idézetből áll. Ez biztos jele a szövegben foglaltak önállótlanságának. Semjén Zsoltnak e gyatra szöveg alapján mégis odaítélték a PhD fokozatot. Egyébként ritka jelenség, hogy egy szakdolgozatot minden átdolgozás és bővítés nélkül doktori értekezésnek minősítsenek át. Általában a karon dolgozók részesülnek ebben a kiváltságban, vagy olyan „nagyemberek”, akiktől az egyetem támogatását várják el.
A szociológiai szakdolgozat, amely szintén a New Age-ről szól, terjedelmes részeket tartalmaz a teológiai dolgozatból. Ez önmagában még nem baj, bár nem elegáns megoldás. Önplágium nem létezik. Csak fel kellett volna venni a korábbi írást a bibliográfiába, és úgy idézni belőle, ahogy más szerzőktől. Az elkövetett hibákért egyébként nem kizárólag Semjént terheli a felelősség. Azért áll minden szakdolgozatot, doktori disszertációt író ifjú ember mellett egy munkáját segítő konzulens, témavezető, hogy ezeket a hibákat észrevegye és kijavíttassa. De ez ebben az esetben nem történt meg.
Az ELTE Társadalomtudományi Karán nagyon furcsa dolog esett meg a szociológiai dolgozattal. Az egyik bíráló elégtelennek minősítette, a másik kiválónak. Az, hogy ugyanazon a szakterületen dolgozó két kutatónak a véleménye ennyire eltérjen egymástól, szakmai okokkal aligha magyarázható. Semjén átdolgozta a művet, kerítettek egy másik bírálót, meglett ez a diploma is. Később derült ki, hogy az átdolgozott változatban hosszú oldalak szerepeltek a másik bíráló később megjelent cikkéből. Mivel a tanár úr nem nyilatkozott, csak találgatásokra vagyunk utalva: származhat az átvétel egy publikációnak nem számító egyetemi jegyzetből, esetleg kaphatta a jelölt egyenesen tőle.
Tausz Katalin, az ELTE TÁTK dékánja akkor úgy nyilatkozott, hogy Semjén súlyos szakmai-etikai vétséget követett el, de sem az egyetemi szabályzatok, sem az érvényes törvények értelmében nem lehet ellene eljárni. A második diploma is maradt tehát dr. Semjén miniszterelnökhelyettes birtokában. Ő maga a plágiumvádakra először teljes elutasítással reagált, majd ügyesen áthárította a felelősséget a tanáraira, mondván, ő csak az ő útmutatásaikat követte. A Fidesz-KDNP vezetősége a szokásos recept szerint aljas baloldali összeesküvést emlegetett.
Egy évvel korábban, 2011 februárjában lemondott Németország honvédelmi minisztere, Karl-Theodor zu Guttenberg, mivel doktori disszertációjában idézőjel nélküli átvételeket találtak más szerzők műveiből. Ez látnivalóan egy gyáva brüsszelita gesztus volt, mi, magyarok azonban szuverén módon azt csináljuk, ami nekünk tetszik. Példaként áll előttünk dr. Semjén, a hittudomány doktora.
A szerző nyelvész.
–
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.