Addig kell megbecsülni mozgóképes legendákat, amíg életben vannak, persze a médiumnak hála bármikor újra lehet nézni a legjobbakat, mint most, ha az éppen elhunyt Claudia Cardinalét szeretnék újra megcsodálni.
A tunéziai születésű színésznő igazi díva volt, Magyarországon is többször járt, jómagam is összefutottam vele és kaptam tőle szép és kedves szavakat. Pontosan tudta, mi kell az emberi léleknek, megvoltak hozzá az élettapasztalatai, hogy pontosan tudja honnan fakad a belső jóság, ami gyönyörűvé tette őt. A karrierje meseszerűen indult, 1938-ban nyert egy szépségversenyt, melynek a díja az volt, hogy elmehetett a velencei filmfesztiválra és ott jött az ötlet, hogy „megpróbálja ezt a mozi dolgot”. Az álom rémálomba fordult, amikor a filmipar majdnem elpusztította őt. Megerőszakolták, terhes lett és úgy döntött titokban megszüli a gyereket, Patricket, akit később az öccseként mutatott be a nyilvánosság előtt. Mivel a francia és az arab nyelv mellett, illetve a szülei szicíliai dialektusán nőtt fel, akcentusát elfogadhatatlannak tartották, ezért hangját más olasz színészek szinkronizálták.
Az áttörés 1963-ban jött el, amikor szerepet kapott Federico Fellini 8 és ½ és Paolo Visconti A párduc című klasszikusokban. Nem tartott sokáig, hogy Hollywood felfigyeljen rá és olyan művekben nyűgözze le a nézőket, mint Blake Edwards A rózsaszín párduca. (Állítólag David Niven mondta neki életében a legszebb bókokat.) A filmtörténeti ikonná varázsoló film végül egy spagetti western volt, Sergio Leone zseniális alkotása, a Volt egyszer egy vadnyugat.
Meghalt Claudia CardinaleCardinale karrierje az 1970-es években megtorpant, miután elvált Franco Cristaldi filmproducertől és életre szóló kapcsolatba lépett Pasquale Squitieri filmrendezővel, akitől egy lánya született, szintén Claudia néven – de ez olyan tett volt a patriarchális Olaszországban, ami megbocsáthatatlan volt. Cristaldi, aki dühös volt amiatt, hogy egy másik férfi miatt dobták, megkérte barátait és ismerőseit az olasz filmiparban, hogy bojkottálják Cardinalét, ami például azt eredményezte, hogy Visconti nem őt választotta utolsó filmjének, Az ártatlannak a főszerepére. Franco Zefirelli, Werner Herzog és Marco Bellochio azonban dolgozott vele.
Ha Claudia Cardinale csak a Volt egyszer egy vadnyugatot forgatja le, akkor is örök. Valószínűleg ezt ő is tudta, hogy a csoda talán csak egyszer történik meg az életben, ha az ember szerencsés, és ő ezt nem bánta. Egyre több civil szerepet vállalt a filmek helyett – például Unesco jószolgálati nagykövetségét – és boldogan utazta körbe a világot a volt egyszer vadnyugattal, hogy a több generációkon átívelő rajongókhoz.
