koncert;Budapest Park;

Дeva tudatosan dolgoz fel egyszerre népszerű, sokak által ismert és ritkán hallott népdalokat is

Mágia, tündérek, beatek - először adott önálló koncertet Дeva (Deva) a Budapest Parkban

Vizet áraszt.

Valószínűleg kevés olyan zenei műfaj létezik a népdalon kívül, amely ugyanúgy képes szólni egy csúcskategóriás hangrendszerrel, minimum 20 hangládával, profi hangmérnökkel, Európa legnagyobb szabadtéri szórakozóhelyén, mint aratás közben, a mező közepén. Дeva (vagyis Takács Dorina) először adott önálló koncertet csütörtök este a Budapest Parkban, miután idén év elején jelentkezett új, Avar című albumával.

A debütáló, Csillag néven megjelent lemeze óta eltelt három évben az énekesnő kapott bőven hazai és nemzetközi figyelmet, besöpört egy Petőfi Zenei Díjat, mint az év előadója és a feltörekvő művészeknek járó Music Moves Europe Awards elismerését is, amely megnyitott jó pár kaput a nemzetközi színtéren. 

Idén nyáron pedig már nagyszínpadot kapott a Sziget Fesztiválon a Napfonat női a capella együttessel közösen, amelyet élete egyik - korábban elképzelhetetlennek hitt - nagy lehetőségének nevezett. Ennek ellenére Дeva több ízben fogalmazta meg a gyorsan jött hírnévhez való ambivalens viszonyát, a figyelem kreativitást megtépázó hatását és azt, hogyan enyhít mindezen a természethez, egy archaikusabb világhoz való visszatérés. Sokan mondják, Дeva zenéje időtlen, amely talán a kettős érzéseket összekapcsoló művészetében kereshető. Az énekesnő ugyanis képes arra, hogy a magyar népdalok leplezetlen, markáns hangzásvilágát a modern elektronikus zene monotonabb eszközével erősítse fel. Дeva maga keresi és dolgozza fel ezeket a dalokat és ad a dübörgő basszusokkal vagy az egymásra pakolt legkülönfélébb zenei elemekkel (például torokhanggal, az afrikai eredetű darbukával, kongadobbal, a svájci Bernből származó hang nevű ütőhangszerrel, vagy az európai fülnek ismerősebb hárfával és fuvolával kísérve) talán nem újabb, inkább mélyebb réteget annak a világnak, amelynek jó része, bölcsessége a történelmi források foghíjas volta okán már csak a népdalokban él tovább.

Találó a koncert “Tündérkert” elnevezése, mert valamiképp tényleg nem evilági, ahogyan képes Budapest hétköznap esti forgalmával, a nyüzsgő négysávos autóutak által körülölelt Parkban az erdők-mezők látványvilágát idéző színpad alatt mindezt megidézni. Azt, hogy erre tökéletes műfaj az általa képviselt elektro-folk maga Дeva bizonyítja be: az egyszerre egyszerű és bonyolult népdalok, az egyszerre optimistán melankólikus és olykor komorabb, haragosabb hangzásvilág ötvözésével, épp annyira képes ugyanabban az időben létezni egymás mellett a zengő emelkedettség és a lágy meditatív dallam, mint amennyire Дeva képes lebontani így időt és teret. Azt mondják, elektro-folk, lehet, hogy a mágia jobb szó lenne rá.

Vajon milyen lenne, ha gyerekekkel és fiatal felnőttekkel alkotnának együtt olyan híres festőművészek, mint Vojnich Erzsébet, Bukta Imre, Nádler István, Havadtoy Sam, Soós Nóra vagy Bozó Szabolcs? A Világszép korTárs kapcsolódások című kiállításon most ezt nézhetjük meg a Ludwig Múzeum – Kortárs Művészeti Múzeumban.